II. (Őrült) Johanna 1479-ben, spanyol infánsnőként látta meg a napvilágot. Szülei, Aragóniai Ferdinánd és Kasztíliai Izabella (róla már írtam). Mivel Spanyolország érdekei megegyeztek a Német-római Birodaloméval – Franciaország gyengítése – felmerült a dinasztikus szövetség létrehozása. A Habsburg-család kezdeményezésére I. Miksa császár fia, Szép Fülöp feleségül vette a spanyol hercegnőt. Noha házasságuk az uralkodó családok óhaja volt, Johanna és Fülöp első látásra egymásba szerettek, és már egy nappal az esküvő előtt el is hálták a nászt. Házasságuk tíz éve alatt két fiuk és négy lányuk született.
Fülöp hamarosan visszatért a házassága előtti kicsapongó életmódjához, Johanna erre eltávolított az udvarból minden szemrevaló fehérnépet, s egyre gyakoribbá váltak az őrjöngésig fokozódó veszekedések. 1500-ban, négy évvel azután, hogy Fülöp felesége lett, Johanna lett a spanyol trón örököse, mivel bátyja, János infáns és nővére, Izabella infánsnő meghaltak. Johannából így rendkívül értékes személy lett, ő volt a kulcs a Habsburgok spanyolországi térnyeréséhez.
Szép Fülöp nem rejtette véka alá, hogy a spanyol trónra pályázik, ám a spanyol uralkodó pár ezt nem nézte jó szemmel. Emiatt Kasztíliai Izabella úgy rendelkezett, hogy halála esetén Johanna helyett apja, Ferdinánd intézze az ország ügyeit. Izabella 1504-ben bekövetkezett halálakor tehát mind a férjének, mind az apjának az volt az érdeke, hogy Johanna a háttérben maradjon.
1506. szeptember 17-én Fülöp az embereivel pelota nevű labdajátékot játszott, és úgy felhevült, hogy teljesen kiizzadt, és nagyon megszomjazott. Kiállt egy helyre, hogy a hűvös hegyi szellőben megszárítkozzon, és közben megivott egy korsó vizet. Már másnap reggelre belázasodott. Ezután a fiatal férfit egy hirtelen és gyors lefolyású betegség, “forróláz” vette le a lábáról. A német területeken azonnal megindult a szóbeszéd: a felesége mérgezte meg. Ez azonban nem túl valószínű. A krónikások borzadva számolnak be arról is, hogy Johanna nem volt hajlandó kiadni Fülöp holttestét, hálószobájában őrizgette, sőt, a korabeli pletyka szerint a hitvesi ágyba is maga mellé fektette.
Mikor Johanna magához tért a férje elvesztése okozta sokkból, elhatározta, hogy a holttestet Granadába viszi, hogy ott temessék el. A jeges téli ködben ijesztő menet indult útnak. Johanna gyalog ment a halottaskocsi mögött. 60 kilométeren át menetelt a nehéz hegyi terepen, mielőtt a kimerültség és a szülés megindulása megállásra nem kényszerítette Spanyolország közepén, Torquemadában.
1507 elején itt adott életet hatodik gyermekének, Katalin nevű lányának. Legközelebb egy szegény kis településnél, Hornillosnál kényszerültek megállásra. Fülöp ekkor már hét hónapja halott volt, úgyhogy már megindult a szóbeszéd Johanna őrült viselkedéséről. Azt pletykálták, hogy a királynőnek egy szerzetes beszélt egy olyan halottról, aki 14 év után visszatért az életbe, és most ő is ebben reménykedik. Jó sokáig eltartott, mire Johanna fölfogta a helyzetet. Apja, Ferdinánd Spanyolország déli részére, Córdobába indult hadjáratra. Amíg távol van, Tordesillas nyirkos, lehangoló, börtönszerű kastélyát tartotta legbiztonságosabbnak Johanna számára. Az asszony amúgy is furcsa viselkedése innentől kezdve kórossá vált.
Nem volt hajlandó mosakodni, sem tiszta ruhát venni. Mire Ferdinánd 1509 elején visszatért, lánya megőrült, ekkor elrendelte Johanna erős őrizetét Tordesillas kastélyában. 1516-ban, Ferdinánd halála után, Johanna lett Aragónia trónjának várományosa, noha ez számára nem jelentett semmit. Legidősebb fia, Károly éppoly rosszindulatú volt, mint az apja, illetve a nagyapja. Hatalmas birodalmat örökölt ugyan, de csak abban az esetben vehette birtokba, ha anyja hivatalosan lemond a trónról az ő javára. Nem tartott sokáig, míg meggyőzte Johannát, aki már oly mélyre merült betegségében, hogy zokszó nélkül hozzájárult, hogy fia uralkodjon helyette.
Ezután Károly teljesen elzárta anyját a külvilágtól, Johanna senkit nem fogadhatott, sőt, parancsára a szobáit, lehetőleg az ágyát sem hagyhatta el. Johanna állapota ellenére foglalkozott a szökés gondolatával, és erre alkalma is nyílt, miután tordesillasi fogságának híre 1519-ben kitudódott. A Károly által bevezetett súlyos adók ellen tiltakozók a palotához vonultak, és be is jutottak az udvarra. Johanna ekkor ragadta meg az alkalmat, hogy kitörjön cellájából, és lássa a lázadókat, akik őt követelték, mint jog szerinti uralkodójukat. Ekkor már sokkal zavartabb volt, semhogy felismerje, mi is folyik körülötte. Üveges, üres tekintettel fogadta, hogy egy sötét, ablaktalan cellába lökjék. Alkalmanként ugyan kiengedték, például 1525-ben, amikor lánya, Katalin elindult a palotából, hogy III. Portugáliai Jánossal házasságot kössön. Johanna az elvonuló sokaságot egy erős vasrácsokkal védett ablakból figyelte, nehogy kivethesse magát. Még 31 évig „raboskodott“ Tordesillasban. Unokája, a későbbi II. Fülöp néha meglátogatta, de nem javított állapotán. Gyerekeit, unokáit, rokonait csak az érdekelte, hogy betartja-e a katolikus vallás előírásait, a sorsa hidegen hagyta őket. 1555. április 12-én, nagypénteken halt meg. Granadában a Királyi Kápolnában, férje mellé temették.
Végül fia valósította meg apja, Szép Fülöp tervét: V. Károly német-római császárként hosszú időre biztosította a spanyol trónt a Habsburgok számára. Őrült Johanna és Szép Fülöp másik fia, I. Ferdinánd néven Magyarország királya lett 1526-ban, és utódai egészen 1918-ig mondhatták magukat osztrák császárnak és magyar királynak.
FOLYT. KÖV.!
Források: Wikipedia; femina.hu; mult-kor.hu; origo.hu (kép);
Előzmény:
