Életünk alakulását választásaink határozzák meg. Társat, munkát/hivatást, barátokat, sőt még betegséget és halált is mi választunk magunknak. Ezek a választások azonban valamelyest determináltak, hiszen ösztöneink határozzák meg őket – állította Szondi Lipót (Nyitra, 1893; Svájc, 1986), pszichiáter, a sorsanalízis atyja, az ösztönrendszer-elmélet és a róla elnevezett teszt kidolgozója. Véleménye szerint génjeink mindenbe beleszólnak, az alvó, recessziv gének irányítják választásainkat.
Szondi négy ösztönkört állapított meg, amelyek mindegyike 1-1 ellentétes párból áll:
1. Nemi ösztön (gyöngédség-agresszió, szadizmus);
2. Érzelmi és indulati élet (durva indulatok, gyűlölet-szeretet);
3. Az én kialakításának ösztöne (saját énünk beszűkítésének vagy kitágításának vágya);
4. Kapaszkodás ösztöne (a különféle javakhoz való ragaszkodás-illetve ezek elutasítása);
Ezek az ösztönök az ősök örökségeként, genetikusan belénk kódoltak, velünk születnek, vagyis magunkban hordozzuk. Mi magunk pedig úgy választunk, ahogy őseink is választottak maguknak sorsot: ” Az egyén sorsát a családban visszatérő gének határozzák meg “- foglalja össze a lényeget Szondi a Sorsanalízis és önvallomás című írásában.
Fontosak a génjeink, de nem mindegy, hogy ezeket a belső ösztönkésztetéseket miként éljük ki. Mi úgy tudjuk befolyásolni a sorsunkat, hogy ezeket az ösztönöket másképp használjuk fel, mint elődeink, azaz másként építünk rájuk.
“Az ősök ellenfele az utód állásfoglaló énje. Az énnek hatalmában áll, hogy az ősök igényei ellenében válasszon”
Az emberi élet nagy terhe, hogy magunkra kell vennünk azt a feladatot, hogy a családunktól függő sorslehetőségek közül válasszunk.
Szondi elmesélte, hogy fiatal medikus hallgatóként beleszeretett egy fiatal, szőke, szász nyelvtanárnőbe. Ezzel pedig majdnem kísértetiesen megismételte legidősebb féltestvére harminc évvel korábbi sorsát, aki szintén beleszeretett egy szőke, fiatal és szász nyelvtanárnőbe, majd egy boldogtalan házasságba kényszerült a hölggyel. Mindez még Szondi születése előtt történt.
A pszichiáter ekkor értette meg, hogy milyen nagy hasonlóság van e két sors között.
“A saját, személyes sorsomat akartam, és nem egy már meglévő, családi kényszersorsot megismételni. Nem akartam bátyám reprodukciójává válni.”
Elképzelésének, s az átéltek hatására kidolgozta az ún. sorsanalízis módszerét, amely segít feltérképezni saját sorsunkat.
A módszer összetevői: írásbeli önéletrajz, családfa-, valamint egy speciális teszt (az ún. Szondi-teszt) elkészítése.
Elméletének alapfeltevése, hogy az embert sorsdöntő választásaiban, döntéseiben lappangó ösztönadottságai irányítják, génjeink mindenbe beleszólnak (lsd. fent).
“A sorsanalízis olyan mélylélektani irányzat, amely a freudi tudattalant tekinti bázisának, szorosan kapcsolódik a pszichoanalízishez, de mélyebbre ás: a családi tudattalanba” – írta tanítványa, Benedek István író-ideggyógyász.
Szondi Freud egyéni és Jung kollektív tudattalanja között a tudattalan családi-örökléstani részére “talált rá”. Szerinte, ha felismertük magunkban az öröklött jellemvonásokat, ösztönöket, hajlamokat, kötöttségeinket és buktatóinkat, lehetővé válik adottságaink magasabb szintű kiélése, ami mind az egyénnek, mind a társadalomnak hasznára lesz.
Első sorspszichológiai közleménye, Házasságok elemzése címmel, 1937-ben jelent meg az Acta Psychologica című folyóiratban. Kutatásának első korszaka 1944-ben zárult le. Ebben az időszakban tanítványa volt a lélektan minden jelentős magyar művelője, Benedek István, Binét Ágnes, György Júlia, Kardos Lajos, Kozmutza Flóra (Illyés Gyula felesége), Mérei Ferenc.
1941-ben a zsidótörvények miatt megfosztották katedrájától. 1944-ben a németek a családjával egy bergen-belseni különleges lágerbe vitték, ahonnan az év decemberében jutott ki Svájcba.
Zürichben megalakította a Kísérleti Ösztöndiagnosztikai és Sorsanalitikai Munkaközösséget, később a Sorspszichológiai Nemzetközi Kutatási Központot, majd 1969-ben létrehozta a Szondi Intézetet, amelyet kilencvenéves koráig vezetett.
Svájcban több mint húsz jelentős műve jelent meg. Tudományos munkássága elismeréseként a párizsi Sorbonne a díszdoktorává avatta.
A klinikai pszichiátriában ma már nem alkalmazzák a személyiségtesztet, mert megállapításainak többségét nem igazolták tudományos (főként genetikai) kutatások, viszont továbbra is használják a klinikai pszichológia, az igazságügyi szakértés, a pedagógiai pszichológia, a nevelési tanácsadás, a pályaválasztási tanácsadás területén.
Tringer László professzor a Magyar Narancs újságírójának (2003) a következőket mondta: A tesztnek inkább történeti érdekessége van, mivel legtöbb megállapítását tudományos kísérletekkel nem sikerült igazolni: olyan közleményt, ami Szondi-teszt alapján készül, komoly lapokban ma már nem lehet elhelyezni.
Zárásként azért illik megjegyezni, hogy Szondi Lipót kutatásait, tudományos munkásságát, bármennyire is kritizálta és kritizálja a szakma, az elméletet és a tesztet kidolgozó tudós a mélylélektan kutatóinak nagyjai közé tartozik, Freuddal, Junggal és Adlerrel áll egy sorban.
FOLYT. KÖV.!
Források: Szondi Lipót: Sorsanalízis és önvallomás; wikipedia; origo.hu; manda.blog.hu(kép); m.magyarnarancs.hu;
Köszönöm szépen. Szép napot!
Ismét hasznos információt kaptam Andrea. Köszönöm.