A gyereknapot Kemál Atatürk vezette be először Törökországban, 1920. április 23-án, majd később a genfi Gyermekjóléti Konferencián 1925-ben. Az ENSZ közgyűlése 1954-ben javasolta, hogy minden országban tartsák meg az egyetemes gyermeknapot (Universal Children’s Day). Az ünnep célja, hogy megemlékezzenek a világ gyermekeinek testvériségéről és egymás közti megértésről, valamint a gyermekek jóléte érdekében kifejtett küzdelemről. Javasolták a kormányoknak, hogy mindenhol olyan napot jelöljenek ki erre a célra, amit megfelelőnek gondolnak.
Magyarországon 1931-től ünnepeljük, amikor még gyermekhétnek hívták, aminek lássuk be, ma is örülnének a lurkók. 1950 óta már csak egy napig tart, május utolsó vasárnapján. Ez az idén épp a hétvégén lesz. És ahogy nézegettem a neten, bizony nagyon sok szép, színes program várja a gyerekeket már szombattól. Nem olyan régen még mi is a Városligetben, Állatkertben és a Vidám Parkban töltöttük ezt a napot.
Nem akarok ünneprontó lenni, de több aggályom is van ezzel az üggyel kapcsolatban. Mint minden “nemzetközi világnap” kapcsán most is eszembe jut, hogy az ünnep valódi tartalmának, azaz a gyerekeinkkel való törődésnek sem szabad egy napra korlátozódni. Amiatt nem aggódom, hogy ezt a szülők ne tudnák. Tudják, tudjuk. A kérdés csupán az, hogy a törődés fogalmán vajon ugyanazt értjük-e, vagy képesek vagyunk-e azt minden gyerek számára biztosítani? Ide persze írhatnék mindenféle okosságot, mint egészséges élelmiszer, tiszta ruha, együtt töltött minőségi idő, bla…bla…bla. De ezekről nincs kedvem írni, erről sok iromány születik majd.
Nekem a szegénységben élő gyerekek jutnak az eszembe, akik sajnos nagyon sokan vannak. Számos adatot ismerünk a magyarországi gyerekszegénységgel kapcsolatban pl. Ferge Zsuzsa, Tausz Katalin, L. Ritók Nóra publikációiból.
Akkor most, hogy is van ez? Őket nem ünnepeljük, ők nem ünnepelnek? Csak a minimum középosztálybeli családok gyerekeié ez a nap? Nem akarok demagóg lenni, és leírni, hogy mit lehetne beáldozni az említett családok, illetve gyerekek felzárkóztatása érdekében. Nem írom le, mert nem tudom és csak tippjeim lennének, nem írom le, mert vannak, akik nálam sokkal jobban tudják, és ők már leírták, és azért sem írom le, mert ebben a blogban nem szeretnék politizálni.
Zárásképpen csak néhány kérdést szeretnék feltenni, illetve megerősíteni, elsősorban magamnak. Azért magamnak, mert nem vagyok álszent, az én gyerekem is a jó helyzetben lévők közé tartozik.
A gyereknap kizárólag a jómódú gyerekek privilégiuma? Ha nem, akkor mit teszek annak érdekében, hogy a környezetemben élő szegény sorsú gyerekek is érezzék, hogy ez az ő ünnepük is? Vajon tudom, hogy hány ilyen sorsú kölyök él a szomszédságomban?
Biztos, hogy a gyerekszegénység és esélyegyenlőség ügye a társadalom egészét érintő, több szereplős feladat, és nem helyettesíthető semmilyen egyéni akcióval. Azt azonban megtehetnénk, hogy erre a napra legalább egy kis lurkó arcára mosolyt varázsolunk. Hogyan? Egy kis csokival, apróbb figyelmességgel, esetleg elvihetnénk a saját gyerekeinkkel együtt fagyizni a szomszédban élő, hátrányos helyzetű gyerkőcöt is. Ha mindenki csak 1 kisgyerek számára teszi boldogabbá ezt a napot, már tettünk valamit annak érdekében, hogy a közelgő ünnep ne a sok hasonló álságos nap közül legyen az egyik, hanem legalább egy picit közelítsen az eredeti céljához.
És arra már gondolni sem merek, hogy esetleg ebből szorosabb kapcsolat is kialakulhatna, és ne csak sznobságból idézzük örökké A kis herceget…“Te pillanatnyilag nem vagy számomra más, mint egy ugyanolyan kisfiú, mint a többi száz- meg százezer. És szükségem sincs rád. Ahogyan neked sincs énrám. Számodra én is csak ugyanolyan róka vagyok, mint a többi száz- meg százezer. De ha megszelídítesz, szükségünk lesz egymásra. Egyetlen leszel számomra a világon. És én is egyetlen leszek a te számodra…”
Persze mindezeket csak magamnak mondom, az orrom alatt dünnyögve.
FOLYT. KÖV.!
Forrás: wikipedia;
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: