A spanyol polgárháború első évében legendák keringtek a fronton tevékenykedő csinos, a harctéren is magassarkú cipőben járó karcsú, vörösesszőke nőről, aki fényképezőgépével és ellenállhatatlan mosolyával támogatta a republikánusokat. Korai halála miatt Gerda Taro hírneve hamarosan feledésbe merült – felvételeinek hátoldaláról kiradírozták nevét, és az utókor sokáig csak úgy emlékezhetett rá, mint „a legnagyobb háborús fotográfus”, Robert Capa társára. Ki tudta, hogy huszonhét évesen, pár nappal halála előtt ő készítette a Picture Postban megjelent legendás Capa-portrét.
Gerda Taro eredeti nevén Gerta Pohorylle (Stuttgart, 1910. – Madrid, 1937) német származású fotográfus volt, őt tartják az első olyan női fotóriporternek, aki munkája közben vesztette életét.
Gerta Pohorylle Kelet-Galíciából bevándorolt zsidó családban született. Jó nevelést kapott, három nyelvet beszélt folyékonyan – német, francia, angol –, és bár a család szerény körülmények között élt, de Terra, a gyermektelen nagynéni pártfogása jóvoltából igazi nagypolgári külsőt és belsőt szerzett már kislány korában. Különórákra járt, drága hobbiknak hódolt és a legutolsó divat szerint öltözködött. 1929-ben a családjával Lipcsébe költözött, majd Hitler hatalomra jutása után barátnőjével Párizsba ment. Taro többé már nem találkozott a családjával, ők a holokauszt áldozatai lettek.
Párizs ebben az időben már nemcsak az írók, művészek, hanem a menekülni kényszerülők városává is vált, menedéket nyújtva a nemzetközi antifasiszta szervezkedéseknek. Friedmann Endrét (Andrét, ahogy Párizsban nevezték), a későbbi Robert Capát Gerda 1934 októberében ismerte meg a La Coupole kávéház teraszán. Megj., Robert Capa ma, (május 25-én) 64 éve vesztette életét Vietnámban. Az ugyancsak menekült magyar fotográfus Gerda barátnőjét, Ruth Cerfet szólította meg, hogy felkérje, legyen modellje egy megrendeléséhez. A fényképezésre a barátnő Gerdát is magával vitte. Talán mert „tarthatott” a nagyhangú és sármos fiatalembertől? Barátnője nyomban lenyűgözve érezte magát. Bár Gerda abban az időben még nem szakított hivatalosan előző lipcsei kapcsolatával, sőt érzelmi életére jellemzően, mellette párizsi szeretőt is tartott, 1935 nyarán egy baráti társasággal és Friedmann Andréval majdnem három hónapot töltött Dél-Franciaországban. Itt bontakozott ki közöttük a lángoló szerelem mellett, a később kiteljesedett professzionális szakmai kapcsolat is.
Taro tolmácsolással segített a franciául nem tudó Andrénak, majd a segítségével egy fotóügynökségnél szerzett állást. Jó hatással volt a férfira, aki a kedvéért leszokott az ivásról és konszolidáltabban öltözködött. Gerda fotózni tanult tőle, és 1936 májusában megkapta első sajtóigazolványát. Munkához azonban nehezen jutottak. Elsősorban emiatt találták ki, hogy nevet változtatnak. André Robert Capa néven amerikai származásúnak adta ki magát, Gerda pedig ekkor vette fel művésznevét, mégpedig a japán avantgard művész Okamoto Taro neve után.
1936-1937-ben mindketten tudósítottak a spanyol polgárháborúból, 1937 júliusában Capa Párizsba indult, hogy előkészítse a kínai-japán háború hadszíntereire való indulásukat. Taro még tudósítani akart a brunetei frontvonalról. Néhány nappal később azonban elfogytak a filmjei, ezért július 25-én egy sebesülteket szállító teherautón próbált visszajutni Madridba, ami aztán a várostól nyugatra, El Escorial közelében egy tankkal ütközött össze. Taro másnapra belehalt sérüléseibe. A spanyol fővárosban és Párizsban is több százan rótták le kegyeletüket holttesténél. Halálakor már neves antifasiszta volt. Holttestét Párizsba szállították és augusztus 1-én, amikor betöltötte volna 27. életévét, a Kommunista Párt nagy temetést rendezett tiszteletére a Pęre Lachaise temetőben. Temetési menetén több tízezren vettek részt, mely egyben a fasizmus elleni állásfoglalást és a spanyol köztársasággal való szolidaritást jelképezte. Sírkövét Alberto Giacometti készítette.
A fiatal lány sorsa az elkötelezett és bátor haditudósítók lehetséges végzetét szimbolizálja. Érdemes még megemlíteni, hogy két fotográfusnő is dolgozott akkor a fronton: Tina Mondotti, aki a fotózás helyett inkább a harcban való részvételt választotta, és a magyar Horna Kati, aki 25 évesen a republikánus kormánynak és a spanyol újságoknak dolgozott. Képei hasonlóak Capa–Taro felvételeihez, a szenvedést, az ellenség kegyetlenségét és a köztársaságiak kitartását mutatják be.
Capa 1939-ben, amikor New Yorkba emigrált, egy bőröndnyi negatívot hagyott barátjánál saját és Taro felvételeivel. A 4500 negatív csak 2007-ben került elő.
Gerda Taro utolsó huszonnégy órájáról eddig nem álltak rendelkezésre információk, azonban néhány hónappal ezelőtt, 2018. január 16-án felbukkant fotó egy eddig ismeretlen pillanatot mutat meg. A Nagy-Britanniában élő John Kiszely által a Twitteren megosztott kép ugyanis édesapját, a magyar önkéntes orvosként a háborúban segítő, a Franco-ellenes csapatokkal vonuló dr. Kiszely Jánost ábrázolja, amint vélhetően a súlyosan sérült, vérző Tarót ápolja, bár ezt a szakértők még nem erősítették meg. A Guardiannek nyilatkozó Richard Baxell történész azt mondta, szinte biztos benne, hogy azon képen Gerda Taro látható.
FOLYT. KÖV.!
Források: https://medium.com/vantage/the-woman-who-was-robert-capa; wikipedia; maimanohaz.blog.hu; https://www.theguardian.com/world/2018/jan/19/deathbed-photo-of-war-photographer-gerda-taro-discovered;
képek: Mai Mano Ház, 444,
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: