Capa harmadik szerelme, a hollywoodi díva: Ingrid Bergman

Ha az előző két poszt Robert Capa “nagy” szerelmeiről szólt, még ha a kiválasztásukkor nem ez volt a főszabály, legyen egy bejegyzés a harmadikról is (a számok nem a sorrendet jelölik). Ingrid Bergman 1915. augusztus 29-én született Stockholmban. A mesterséget a Királyi Színművészeti Iskolában tanulta. Ekkor találkozott élete első szerelmével, Petter Lindströmmel, a nála csaknem tíz évvel idősebb fogorvossal, akivel hamarosan összeházasodtak. Első filmszerepe Az óváros grófjában volt. Alig másfél éve dolgozott csak a filmes szakmában, de már az óceán túloldalán is ismerték a nevét. Mielőtt első gyermeke, Pia világra jött volna, 1938 őszén, a színésznő még leforgatott egy filmet Németországban. Az itt tapasztalható fenyegető légkör nagyon megijesztette.

Ingrid ekkor már kissé bizonytalanul, de kacsintgatott Hollywood felé, majd 1939 tavaszán Amerikába hajózott, egyelőre gyermeke és férje nélkül. Első tengerentúli filmje egyik svéd szerepének, az Intermezzonak az angol nyelvű változata, melyben partnere Leslie Howard volt. A forgatás után, augusztus elején Ingrid azonnal hazautazott, de az otthoni viszontlátás örömét hamarosan beárnyékolta a második világháború kitörése. Közben bemutatták Amerikában az Intermezzot, mely nemcsak a közönséget, hanem a sajtót is lenyűgözte. Ingrid a háborús veszély miatt gyermekével visszautazott Amerikába, ahová két hónappal később a férje is követte őket. Először nehezen kapott munkát, aztán az  Ördög az emberben c. film Tracy partnereként óriási elismerést hozott neki.

Újabb több hónapos kényszerszünet után, 1942 tavaszán jött a hír, hogy megint kamera elé állhat Michael Curtiz rendezésében. „Casablanca a címe, és fogalmam sincs, miről szól…” — írta akkor egy levélben a leendő kasszasikerről. A Casablanca végül minden idők egyik legnépszerűbb alkotásává lépett elő, és a három Oscar-díjnál is fontosabb, hogy a háborús évek ikonikus műve lett (anyáink kedvence volt). Következő filmje az Akiért a harang szól Hemingway spanyol polgárháborús regényéből készült, és Ingrid az író kifejezett kérésére kapta meg Maria szerepét. Aztán következett a Saratoga és a Gázláng, ez utóbbi meghozta neki az első Oscar-díjat. És nemsokára felfedezte őt Alfred Hitchcock is, aki a Bűvölet című filmjét készítette vele és Gregory Peckkel. Házassága a negyvenes évek elején kezdett tönkremenni. Alig egy hónappal a háború vége után Ingrid Bergman Párizsba repült, hogy az amerikai katonáknak szervezett előadókörútból kivegye a részét. Itt találkozott először Robert Capával, aki Irwin Shaw oldalán volt tanúja a művésznő érkezésének. Ezzel vette kezdetét a Capával folytatott viharos románc, mely az első elismert házasságon kívüli viszonya lett. A magyar származású kalandor fotós egészen más temperamentum volt, mint Petter, Ingridet pedig teljesen elkábította az új szerelem. Sok időt töltöttek együtt és a nőben egyre többször vetődött fel a válás gondolata:  Capa amúgy is erősítette benne azt az érzést, hogy ki kellene törnie a megszokott mókuskerékből. A nő hazatérése után is találkozgattak még, például Hollywoodban, s szenvedélyes kapcsolatuk akár házassággal is végződhetett volna, de a férfi nyughatatlan természete nem engedte, hogy lekösse magát, így nagy nehezen, de búcsút mondtak egymásnak. (Hitchcock a Hátsó ablak című filmjében Grace Kelly és James Stewart elevenítette fel kapcsolatukat.)

A színésznő, amikor először látta Roberto Rossellini filmjét, a Róma nyílt várost, később pedig a Paisát, elhatározta, hogy vele akar forgatni, noha semmit nem tudott róla. Szenvedélyes hangú levelet írt a rendezőnek, aki pedig szerepet ígért neki a következő filmjében, a Stromboliban. A személyes találkozás végzetes következményekkel járt: egymásba szerettek. Hamarosan levelet is írt férjének, melyben közölte, hogy Robertót szereti. A válási procedúra hónapokon keresztül zajlott. Ingrid ekkor már újra gyereket vár. Roppant kényes volt a helyzet, mert hivatalosan se ő, se Roberto nem vált még el törvényes házastársától, s ez a viszony mindenkit megbotránkoztatott. Az amerikai közönség dühös volt eddig szeplőtelennek vélt ideáljára, az olaszok pedig előre látták, hogy Rossellini bohém életvitele, munkastílusa és jelleme hosszú távon összeegyeztethetetlen egy ilyen nőével. Ingrid ekkor érezte úgy először, karrierjét ideje lenne lezárni.

1950 februárjában született meg második gyermeke, Robertino. Májusban a pár összeházasodott. Az időközben bemutatott Stromboli Olaszországban kedvező fogadtatásra talált, nem úgy, mint Amerikában. Rossellini asszony egyelőre boldog volt: szeretett Rómában lakni, az olasz miliő és a gyereknevelés jó hatással volt rá, főzni is tanult, és egyelőre jól megvolt a mozi nélkül. 1950 novemberében az amerikai bíróság kimondta a válást, a következő tavasszal pedig Ingrid végre találkozhatott lányával Londonban, de hosszú időre ez volt az utolsó ilyen alkalom, mivel Petter bírósági úton „kisajátította” magának Piát. Némi vigaszt jelentett, hogy 1952 júniusában ikrei születtek, Isabella és Ingrid. (Előbbi Isabella Rosselliniként lett később filmsztár.) Ingrid végül csak visszatért a film világába, férje azonban ragaszkodott ahhoz, hogy ő rendezhesse. Az Európa ’51, az Utazás Itáliába vagy a Félelem című filmjei azonban hatalmasat buktak. Anyagi nehézségeik miatt Ingrid átpártolt más rendezőkhöz: az Elena és a férfiakban Jean Renoirral, az Anasztáziában Anatole Litvakkal dolgozott együtt. Ezek a filmek újra meghozták számára a sikert, olyannyira, hogy az Anasztáziáért megkapta a második Oscar-díját. Hét év után Ingrid belátta, hogy második házassága sem a tervek szerint alakult: Rossellini nem volt alkalmas a házaséletre, valójában soha nem akasztotta szögre egykori bohém életvitelét. 1957 novemberében elváltak. Következő szerelmével, a svéd színházi producer Lars Schmidttel kapcsolatuk kiegyensúlyozott, látásmódjuk hasonló, Ingrid így egyre jobban érezte magát. 1958 decemberében össze is házasodtak. 

A hatodik boldogság fogadójában Ingrid misszionáriust alakított a kínai-japán háborúban, akinek hite és kitartása segít átvészelni a konfliktust. Az 1958-as film volt az első lépés a művésznő rehabilitációjához, az amerikai közönség újra kezdte elfogadni őt. Következő nagyjátékfilmje a Szereti ön Brahmsot? volt. A régi nóta: siker Európában, kudarc az Államokban. 

Lánya, Isabella gerincferdülése közben súlyosbodott és végül operációra került sor. A csaknem másfél éves gyógyulás alatt Ingrid végig gyermeke mellett maradt. Nehéz időszak volt ez, főleg, mert ekkor már férje is kevés időt töltött vele. Ekkor forgatta A kaktusz virágát, melyben aktuális élethelyzete köszönt vissza. Már a harmadik házassága is a vége felé közeledett, uis Lars beleszerelmesedett egy fiatalabb hölgybe. 1975-ben elváltak útjaik. Ingrid megint csak a munkába menekült. Színházi fellépések, filmek, köztük a Gyilkosság az Orient expresszen, melynek mellékszerepéért később megkapta harmadik Oscar-díját, de közben mellrákot diagnosztizáltak nála. A műtét során egyik mellét eltávolították. A betegség nagyon megrázta, de szokás szerint újból összeszedte magát. Névrokona, Ingmar Bergman Őszi szonátájában szerepelt legközelebb. A forgatás után megint be kell feküdnie a kórházba: mellrákja újra jelentkezett és az operáció folytán elveszítette jobb mellét is. Az Őszi szonátában volt az utolsó mozifilm-szerepe, amelyet a legjobb alakításai között tartanak számon. Utolsó munkája: a Golda Meir című tévéfilmben a címszerepet alakította. A forgatás Tel Avivban zajlott, iszonyatos hőségben és rohamtempóban. Ekkor belátta, végleg le kell zárnia karrierjét.

Utolsó hónapjait Londonban töltötte, ápolónője felügyelete alatt. Még megpróbálkozott a kemoterápiával, időnként meglátogatta családtagjait, de állapota egyre romlott: a rák végül átterjedt a gerincére is, fájdalmát csak morfiummal tudták enyhíteni.

1982. augusztus 29-én, 67. születésnapján körbetelefonálta gyermekeit és unokáit, megivott közeli barátaival egy pohár pezsgőt, majd lefeküdt és többé nem ébredt fel.. Végakarata szerint Svédországban hamvasztották el, és Stockholmban a hamvait részben szétszórták, részben a Norra begravningsplatsen-ben eltemették.

FOLYT. KÖV.!

Források: Wikipédia ; femina.hu; montyblog.hu; britannica.com; starity.hu; cbsnews.com (kép); magnumphotos.com (kép); Alt Film Guide (kép);

Ha tetszett a poszt, kérlek lájkold! 😍