Régóta agyalok azon, hogy milyen apropóból rukkoljak elő ezzel a kényes témával, az örök vesszőparipámmal, a helyesírással. Ez az én “nünükém” vagy “Achilles-sarkam”. (Achilles = Akhilleusz görög hős, aki a monda szerint egész testében sérthetetlen volt, csak a sarkán nem) No jó, nem “az”, hanem az “egyik”.
A volt kollégáim talán emlékeznek arra, hogy mindig volt a köpenyem zsebében egy piros filctoll, amivel könyörtelenül belejavítottam minden hibás szövegbe. A tanáriban, a faliújságon lévő felhívások (jobbára a kollégáim hirdetményei), sem mentesültek a piros jelzésektől. És a harsány, már – már sátáni kacajtól, amivel jeleztem, hogy hibát találtam a szövegben. Egyszer meg is fenyegettek, hogy elkobozzák a vitriolba mártott tollamat. Ma talán már nem csinálnám (dehogynem 🙂 ). Szegény gyerekem a tanú rá, hogy otthon is hangosan röhögtem, ha hibát találtam a fogalmazásában. Hála az égnek, ma erre már nincs szükség. Utálta, ha kiröhögtem, inkább megtanulta.
És akkor in medias res (a dolgok közepébe vágva). Most, hogy mindent számítógépen írunk, van egyáltalán jelentősége a helyesírásnak? Hiszen jó eséllyel van a gépünkön olyan program, amellyel simán megoldható a korrekció. Véleményem szerint igen. Ugyanis több olyan hibalehetőség adódhat, amelyeket a program nem tud kezelni. Nézzünk néhány példát!
- az összetett szavak esetében nem megbízható a program;
- pl. az “és” kötőszónál nem érzékeli, hogy felsorolásról vagy tagmondatok elválasztásáról van szó (ld. lent bővebben);
- vannak olyan szavak, amelyek helyesírása kizárólag a szövegből derül ki. Például egyelőre – egyenlőre, helység – helyiség, nyitva tartás – nyitvatartás;
- a légy szíves és a muszáj írása a gyakori hibák közé tartozik (ezeket pedig javítja a program);
- elsején? 1-én? 1-jén? 1.-én? Helyesen: 1-jén, 1-ji, 1-jei;
A 2016 – ban hatályba lépett 12. helyesírás szabályzat tartalmaz néhány érdekes változást.
Szemezgessünk belőle!
Régi:
Pókember a tetőablak nyitva tartása miatt könnyedén besurrant lakásába, ami megkönnyítette dolgát, hogy átöltözve, Peter Parkerként jegyet válthasson a Star Wars VII. részére a jegyárusító hely nyitva tartása alatt.
Új:
Pókember a tetőablak nyitva tartása miatt könnyedén besurrant lakásába, ami megkönnyítette dolgát, hogy átöltözve, Peter Parkerként jegyet válthasson a Star Wars VII. részére a jegyárusító hely nyitvatartása alatt. (ha üzemidőről van szó, a nyitva tartás szót már egybe kell írni);
Régi:
Peter Parker a jegyiroda felé találkozott régi ismerősével, Mariannal, aki megadta neki új e-mail címét.
Új:
Peter Parker a jegyiroda felé találkozott régi ismerősével, Mariann-nal, aki megadta neki új e-mail-címét.
Vagy:
Peter Parker a jegyiroda felé találkozott régi ismerősével, Mariann-nal, aki megadta neki új ímélcímét. (akármilyen hülyén néz ki, így helyes)
Fontos változás még például az -i képző, amely ezentúl a többszörös összetételeknél nem számít bele a szótagszámlálásba.
Régi:
Azt nyilván mindenki tudja, hogy Pókember nem holmi szuperhős-ruházati boltban vásárolja jelmezét, hanem saját maga készíti.
Új:
Azt nyilván mindenki tudja, hogy Pókember nem holmi szuperhősruházati boltban vásárolja jelmezét, hanem saját maga készíti.
A többi képzőt nem érinti ez a változás, tehát az alábbi mondat továbbra is így helyes:
Pókember keveset tudott New York tömegközlekedéséről, mert fejében inkább hálóhinta-rendszerű térkép volt.
– Régi: ésszerű
– Új: észszerű
(lehet, hogy frissítenem kellene a helyesírás-ellenőrző programot a gépemen, mert még aláhúzza a jót 🙂 ).
Gyakori hiba, hogy a szövegekben elmarad az igeidők egyeztése, a számmal, személlyel ugyanez a gond. Előfordul, hogy az iromány jelen időben kezdődik, aztán múlt időben fejeződik be.
Hibalehetőség rejlik a “központozásban” (a vessző használata) is. Jó példa erre az ismert érseki üzenet: “a királynőt megölni nem kell félnetek jó lesz ha mindnyájan beleegyeztek én nem ellenzem” . Nem mindegy, hogy hova tenném ki a vesszőt.
Az írásjelhasználatnak vannak különböző súlyú szabályai:
– kötelező szabályok: 1. összefüggő szöveg mondatainak végén mondatzáró írásjelnek kell lennie; 2. az összetett mondatok tagmondatait írásjel választja el; 3. a mellérendelő szószerkezetek tagjai között írásjel van; 4. a közbevetést, hátravetést, értelmezést is írásjel jelöli
– alternatív szabályok: 1. használjuk vagy nem használjuk az értelmi tagolás kifejezésére (pl. A neve Zoltán. A neve: Zoltán. A neve – Zoltán.), 2. az írásjel fajtája megválasztható
– ajánlások (pl. figyelemfelkeltő kettőspont, A célunk: megnyerni a versenyt.)
Nem túl elegáns, és ez már nyelvhelyességi kérdés, a germanizmusok használata. A németekkel történt együttélés természetesen befolyásolta nyelvünket is, és ennek a hatása napjainkig érezhető. Mindennapi szóhasználatunkban élnek még a germanizmusok, a németből származó kifejezések. A német nyelvi minták utánzással, másolással épültek be szóhasználatunkba, így keletkeztek a magyartalanságok. Gyakoriak a németből szó szerint fordított kifejezések, mint például: bebeszéli neki – vagyis elhiteti vele. Bevezeti a kiadást a könyvbe, annál jobb a feljegyzi vagy bejegyzi kifejezés. A benyomás helyett a hatás jobban illik a nyelvünkbe.
A germanizmus legplasztikusabb példája a -va, -ve végződésű határozói igeneveket érinti. Hányszor hallottuk már, hogy ki lett írva a pályázat vagy a klasszikus példa, a macska fel van mászva a fára. Ha ez utóbbi mondatot megjegyzed, sose írsz le ilyen hülyeségeket.
A megbeszélés tárgyát képezte helyett magyarosabb, ha azt mondjuk: a megbeszélés tárgya volt. Aztán: kezdetét vette a labdarúgó-mérkőzés. Ennél jobb a megkezdődött a mérkőzés.
Szóhasználatunkban gyakran előfordul, hogy valaki felvág, azaz nagyzol, dicsekszik, kérkedik gazdagságával, eszével, ügyeskedéseivel, befolyásával. Ez is tükörfordítás a németből.
A kilátásba helyez gyakori a hivatali és sajtónyelvben, pedig itt arról van szó, hogy valaki valamit megígér vagy lehetségesnek tart. Az alátámaszt is idegen a magyar szemlélettől.
Ha már a nyelvhelyességnél tartunk, időzzünk el kicsit a “képzavarnál”. Domi fogalmazásaiban ez volt a leggyakoribb hiba. Emlékszem, hogy mielőtt még mondani kezdtem volna a problémát, már skandálta is: “tudom, tudom, képzavar”. Bevallom, ezeken röhögök a legnagyobbakat. Szegény gyerek, tudna mesélni. No, nem lett semmi baja attól, hogy időnként vihogtam a hibáin. Ma 23 éves, kiegyensúlyozott fiatalember. Mielőtt még megrónának a cinikus viselkedésemért.
De mi is az a “képzavar”? Össze nem illő képes kifejezések használata egy mondatban. Erre is nézzünk néhány példát!
- Gyakori oka lehet például a szóláskeveredés (nem enged a huszonegyből – helyesen: a negyvennyolcból);
- Az ellenség keze betette a lábát.
- A vezérkar kebelében fejetlenség kapott lábra.
- Elrepült felette az idő és a kikezdte az idő vasfoga” szólásból az ”Elrepült felette az idő vasfoga”.
- A másik tipikus eset, amikor a különféle szerkezetek vegyülése okoz képzavart. A helytelen ”A szerelmem mint vállalkozóként dolgozik.” mondat e két helyesből vegyült: „A szerelmem mint vállalkozó dolgozik.” és „A szerelmem vállalkozóként dolgozik.”
- A “Teszi a munkáját.” mondatban például a „teszi a dolgát” és a „végzi a munkáját” helyes szólásokat keverték össze.
- A “Furcsa hírek keltek lábra.” kifejezésben pedig „a hírek keltek szárnyra” és a „lába kelt valaminek” keveredett.
- A “Felteszi az i-re a koronát.” a „felteszi az i-re a pontot” és a „felteszi a koronát valamire” szólások összekeverésének a végterméke.
A példáim végére két vicces szörnyszülöttet tartogattam: “A két szerelmes evezett-evezett az élet tengerének hófödte csúcsai között.” A legszebb, amely állítólag a francia forradalom idején hangzott el: “Én tudom — és közben a szónok rámutatott a téren összegyűlt polgárokra —, én jól tudom, hogy ezekben a kopott bőrnadrágokban a bátrak szíve dobog!”
Mindezeket azért gyűjtöttem össze (a teljesség igénye nélkül és meglehetősen következetlenül), mert úgy gondolom, hogy azoknak, akik napi rendszerességgel bejegyzéseket tesznek közzé, nagy a felelősségük ebben a kérdésben. Ez rám is vonatkozik, hiszen én is ejtek hibákat, sajnos nem is keveset. És ha csak utólag, a megjelenést követően veszem észre, baromira szégyellem magam. Úgy gondolom, hogy egy emberről nem csak az írásképe mesél, hanem az általa írt szöveg (nyelvi értelemben vett) helyessége és tartalma is. Bocs, remélem, nem voltam túl karcos (DE! Remélem. 🙂 ).
P.s. Kérem az adminokat, hogy időben szóljanak, ha cuccolnom kell a Caféblogról.
FOLYT. KÖV.!
Források: arcanum.hu; ahetedik.hu; oktatas.hu; e-nyelv.hu; anyanyelvapolok.hu (kép);
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: