Újra fellángolt az abortuszvita

A napokban olvastam a Facebookon egy felhívást “Összefogás az abortuszmentes Magyarországért”  címmel.

Elolvastam a hozzá fűzött kommenteket is, és elkeseredtem. Értelmes érvelések helyett sokszor a “majd én megmondom a frankót” típusú odamondogatásokat láttam, időnként megkérdőjelezhető stílusban. Olvasás közben többszörösen is deja vu érzésem volt. Ha csak a legutóbbi metoo ügyre gondolok. Jó lenne ezekben a kérdésekben komoly, valódi értékalapú vitát folytatni. Ehhez próbálok egy kis tájékoztatást adni.

Mielőtt felsorolok néhány pro – és kontra érvet, lássuk az abortusz történetét.

Noha orvos-etikai szempontból a Hippokratészi eskü és a Genfi Deklaráció (nemzetközi orvosi eskü) tiltja az abortuszt, manapság a legtöbb ország jogszabálya lehetőséget ad rá, és az orvosok nagy része sem ellenzi. Az abortusz betiltásának gondolata a nyugati kultúrában csupán a 19. század folyamán jelentkezett először, addig semmilyen törvény nem nyilvánította bűncselekménynek.

Hammurapi babiloni király törvényei szerint pénzbírság járt hasonló vétekért, vagyis a magzatot még szabad nemes ember esetében is csak vagyontárgyként értékelték. Ha pedig szolgáló vagy rabszolganő vetélt el, az uralkodó csupán az államot ért veszteséget látta, melyet hasznos munkáskezektől fosztottak meg: „Ha egy awélum (szabad nemes) awélum lányát megütötte, és magzatát elvetéltette vele, 10 siglum ezüstöt fizessen a magzatért.”

Az ókori görögök és rómaiak szabadon gyakorolták a magzatelhajtást, anélkül, hogy ebből bármilyen erkölcsi problémát kreáltak volna, Spártában azonban, az állam katonai erejét szem előtt tartva, tiltották az abortuszt, azonban a megszületett és alkalmatlannak ítélt csecsemők elpusztítása is természetes eljárás volt, melyről szintén a közösség érdekeit szem előtt tartva döntöttek.

Az egyházban a vélemények megoszlottak a különböző gondolkodók között. Például Szent Ágoston nézete szerint a magzat megmozdulása a jele annak, hogy immár racionális lélekkel bír, ezért ez előtt még elfogadhatónak tartotta elpusztítását. Ezt a nézetet fogadták el hivatalosan a 13. századtól, s csak a 17–18. század tudományos fejlődésének hatására változott meg. Végül 1869-ben vezeti be egyházi dogmaként IX. Piusz pápa, hogy a lélek a fogantatás pillanatában, Isten ajándékaként kerül a testbe és innentől kezdve a magzat élete szent. Tehát az abortusz bármely módja gyilkosságnak számít, és ezzel együtt természetesen halálos (vagyis feloldozhatatlan) bűnnek.

A reformáció koráig a papok hajlamosak voltak néhány száz Miatyánk és Üdvözlégy elimádkozása ellenében feloldozást adni a magzattól való megszabadulás vétke alól, legalábbis a terhesség első három hónapjában. A nők eleve csak két hónapos terhesen vették észre másállapotukat. A fennmaradó egy hónap során aztán elsősorban szájon át bevehető szerekkel próbálkoztak, s csak ha ezek nem hatottak, akkor fordultak a parasztbábákhoz. Először mérgező anyagokat igyekeztek a méhbe juttatni, majd végső esetben jöttek a mechanikus megoldások. Ezek az ugrálástól a nehéz fizikai munka végzésén keresztül a has szoros kötéllel való elszorításán vagy úgynevezett angyalcsináló fűző viselésén keresztül a méhbe való behatolásig terjedtek. Ez utóbbi különböző eszközökkel történt, melyekkel vagy élve földarabolták, vagy agyonszúrták a magzatot, esetleg kikaparták a méhből. Mindezekről számos régészeti lelet, képzőművészeti ábrázolás, tudományos és irodalmi alkotás is tanúskodik.

Az abortusz az antibiotikumok huszadik századi felfedezéséig még orvosi beavatkozás esetén is veszélyesnek számított, így tiltásával többek között az anya életét is védték. A 20. század során azonban a terhességmegszakítás ügye újra és újra előkerült, és politikai kérdéssé vált. Magyarországon – más európai államok gyakorlatához hasonlóan – a törvény szigorával, többéves börtönbüntetéssel sújtották mind az anyát, mind a közreműködő személyeket. Ez alól egyetlen kivételnek számított az anya életveszélyes állapota.

A katolikus egyház hivatalos véleménye az évek során nem változott, II. János Pál pápa újra csak megerősítette ezt, elítélve nemcsak az abortuszt, hanem a fogamzásgátlás bármely mesterséges módját, kivéve a fogamzásmentes napok naptármódszer alapján történő meghatározását. Az abortusz gondolata kizárólag egy esetben elfogadható a katolikus egyház szerint, ha az anya élete veszélyben van.

Az abortusz történetében a 19. század volt a fordulópont, akkor ugyanis előbb az angol, majd az amerikai államigazgatás betiltotta, hogy védje a nőt az akkor még igen veszélyes sebészeti beavatkozástól. Kivétel volt természetesen az, ha ez volt az egyetlen módja a nő életének megmentésére, illetve később a magzat súlyos szellemi vagy fizikai sérültsége szintén nyomós érvnek számított.

A 20. század ebben a problémában is liberális változásokat hozott, lehetővé vált az abortusz végrehajtása nem csak orvosi, hanem szociális, sőt személyes okokra hivatkozva is. Először ez 1920-ban Oroszországban következett be, ezt követte Japán és végezetül a kelet-európai országok csak a második világháború után. ENSZ-felmérések szerint 1969-ben a világ népességének harmada élt liberális abortusz-törvénnyel rendelkező országban, míg 1976-ra ez már kétharmadát jelentette a Föld lakosságának. Ennek legfontosabb kiváltó okaként az illegális abortuszt végző nők magas halálozási arányát, a népességrobbanást és az egyre erősödő feminizmust tekintik. 1980-ban a Föld népességének csak 20%-a él már azon országokban, ahol csak a nő megmentése érdekében volt szabad abortuszt végrehajtani.

Az abortusszal kapcsolatos leggyakoribb pro- és kontra érvek: 

Az abortuszt ellenzők azzal érvelnek, hogy az emberi élet a fogantanás pillanatától kezdve szent, és azt óvni és védeni kell. Az orvosi beavatkozás kizárólag akkor elfogadható, ha életmentés céljából történik. Sohasem irányulhat senki élete ellen sem,  még akkor sem, amikor az anya és a magzat élete egyszerre forog kockán; vagy ha csak az anya élete menthető meg. Az abortuszt az egyház is ellenzi, szerinte az emberi élet a fogantatással kezdődik és ettől kezdve az embriót személynek kell tekinteni, ezért megilleti az ember életére vonatkozó legfontosabb erkölcsi törvény védelme: az emberi élet kioltása, illetve az ebben való közreműködés tilos. 

Az abortusz lehetőségének támogatói: általában emberi jogi megközelítésből támogatják az abortusz lehetőségét, és a nők szabad döntéshozatalát. Az ENSZ égisze alatt született szexuális és reproduktív jogok chartájára alapozva teljes szabadságot követelnek a nőknek. Egyik érvük a nők önrendelkezési joga, amely alapján mindenki szabadon dönthet a terhesség megszakításáról vagy megtartásáról. További érv, hogy az abortusz korlátozásának eredményeként megszülető nem kívánt gyermekek élete sokszor igen fájdalmas élet. Véleményük szerint a nőknek joguk van a legális, s ezáltal biztonságos abortuszhoz, és nem szabad őket illegális és életveszélyes abortuszra késztetni a törvények szigorításával.

Axiómaként elfogadtatjuk, hogy a terhesség művi megszakítása rossz, nem kívánatos dolog, kvázi bűn. Számomra legalábbis – főszabályként – az. 

Az abortusz kizárólag törvény által történő szigorítása, vagy megszüntetése felelősségteljes mérlegelést igényel. A döntéshozóknak számolni kell azzal, hogy egy átgondolatlan szigorítás következtében növekedhet az illegális – otthon vagy “fekete” klinikákon zajló – beavatkozások száma. És vélhetően növekedni fog az ún. abortuszturizmus is. (Sajnos már hazánk is bekapcsolódott a világszintű vándorlásba, melynek során a nők abba a hozzájuk legközelebb eső országba mennek át magzatelhajtást végeztetni, ahol ez legális, vagy számukra elfogadhatóbb módszerrel, körülmények között történik. A mi „célországunk” Ausztria, bécsi klinikák munkatársai számolnak be arról, hogy egyre több magyar nő fordul meg náluk e célból.) 

Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) már hosszú évekkel ezelőtt rámutatott arra, hogy az abortuszhoz való hozzáférés jogi ellehetetlenítése legfeljebb az illegalitásba kényszeríti a nőket és adott esetben családjukat – a szigorú abortuszszabályoktól nem csökken jelentősen a terhesség-megszakítások száma, ellenben a hasonló nagyságrendben elvégzett beavatkozások veszélyesebbek lesznek. 

Bizonyára egy csomó érvet lehetne még felsorolni a terhesség művi megszakításával kapcsolatos szabályok szigorítása mellett és kb. ugyanannyit ellene.

Jó lenne azonban, ha ebben az ügyben mindenki az összes lehetséges érvet és következményt mérlegelve alakítaná ki a saját álláspontját, és nem “csípőből lövöldözne” azokra, akik eltérő véleményt képviselnek. 

FOLYT. KÖV.!

Források: wikipedia; http://mindennapi.hu/cikk/tudomany/szaz-miatyank-abortusz-elott/2011-05-25/3491; http://mek.niif.hu/02100/02115/html/3-1452.html; hetek.hu; pecsma.hu (kép);

Hasonló téma:

Az abortusztúlélő: Gianna Jessen

Ha tetszett a poszt, kérlek lájkold! 😍