{"version":"1.0","provider_name":"MyWay... MyFaith...","provider_url":"https:\/\/moravcsikandi.cafeblog.hu","author_name":"Moravcsik Andrea","author_url":"https:\/\/moravcsikandi.cafeblog.hu\/author\/aspiskigyo48gmail-com\/","title":"Hell\u00f3 Vil\u00e1g!","html":"

\"Az \u00e9let az, ami vel\u00fcnk t\u00f6rt\u00e9nik, mik\u00f6zben nek\u00fcnk m\u00e1s terveink vannak.\" John Lennon<\/strong><\/em><\/p>\r\n

Az\u00e9rt \u00edrok \u00fajra blogot, hogy tudassam a bar\u00e1taimmal, hogy k\u00f6szi, j\u00f3l vagyok. Nem valami nagyk\u00e9p\u0171 h\u00f3bort miatt akarom tudatni b\u00e1rkivel is, hogy, j\u00f3l vagyok, kiz\u00e1r\u00f3lag amiatt, mert eddig vacakul voltam. A bar\u00e1taim agg\u00f3dtak, \u00e9n pedig \u00edgy \u00fczenek nekik, hogy k\u00f6szi, j\u00f3l vagyok. Na, nem teljesen j\u00f3l, de a \u00a0kor\u00e1bbin\u00e1l sokkal jobban.<\/p>\r\n

Hogy a tal\u00e1nyt feloldjam...<\/p>\r\n

N\u00e9h\u00e1ny \u00e9vvel ezel\u0151tt, egy sz\u00e9p ny\u00e1ri napon arra \u00e9bredtem, hogy nem tudok menni. A gyakorlatban ez \u00fagy n\u00e9zett ki, hogy miut\u00e1n kikecmeregtem az \u00e1gyb\u00f3l, majd fel\u00e1lltam, azt\u00e1n nem tudtam elindulni. El\u0151sz\u00f6r vicces volt, azt\u00e1n m\u00e1r nem annyira. Olyan \u00e9rz\u00e9s volt, mintha a f\u00f6ldh\u00f6z ragasztott\u00e1k volna a l\u00e1baim, mondjuk pillanatragaszt\u00f3val. Azonban nem egy pillanatig tartott. El\u0151sz\u00f6r r\u00f6h\u00f6gcs\u00e9ltem, majd rikkantottam egyet, hogy VALAKI, valaki, aki otthon van, j\u00f6jj\u00f6n m\u00e1' be hozz\u00e1m, \u00e9s csin\u00e1ljon valamit. Mondjuk, hozzon old\u00f3szert, amivel siker\u00fcl elv\u00e1lasztani a talpam a talajt\u00f3l. A folytat\u00e1s m\u00e1r nem volt olyan vicces, bej\u00f6tt a f\u00e9rjem, megfogta a kezem, \u00e9s lassan kivezetgetett a szob\u00e1b\u00f3l. Az \u00e9n koroszt\u00e1lyom ismeri azokat a ronda j\u00e1r\u00f3bab\u00e1kat, amiket ilyen m\u00f3don kellett vezetgetni. \u00cdgy jutottam el a f\u00fcrd\u0151szob\u00e1ba, az udvarra, az utc\u00e1ra, ki a lak\u00e1sb\u00f3l, ki a vil\u00e1gba.<\/p>\r\n

\u00c9s elkezd\u0151d\u00f6tt a k\u00e1lv\u00e1ri\u00e1m...\u00fagy \u00e1ltal\u00e1ban mindennel, mindenkivel. legink\u00e1bb a mai eg\u00e9szs\u00e9g\u00fcggyel, term\u00e9szetgy\u00f3gy\u00e1szokkal. Kezelt engem \"b\u00f3dog b\u00f3dogtalan\", v\u00e1ltoz\u00e1s semmi. A f\u00e9rjem volt a k\u00e9t l\u00e1bam, mi viccesen \u00fagy mondtuk, hogy mi t\u00e9nyleg egy testt\u00e9 lett\u00fcnk. Egy olyan amorf testt\u00e9, amelyiknek k\u00e9t feje, k\u00e9t t\u00f6rzse, n\u00e9gy keze \u00e9s k\u00e9t l\u00e1ba van. \u00a0\u00a0<\/p>\r\n

Azt\u00e1n beszerezt\u00fcnk kerekessz\u00e9ket, j\u00e1r\u00f3keretet, sim\u00e1t \u00e9s gurul\u00f3sat, hiszen nekem akkor is l\u00e9teznem kellett, amikor az \u00e9n j\u00e1rni tud\u00f3 \"k\u00e9t l\u00e1bam\" elment dolgozni.<\/p>\r\n

Egy sz\u00f6sszenet a mai magyar eg\u00e9szs\u00e9g\u00fcgyr\u0151l:<\/p>\r\n

Egy napon az \u00e9n dr\u00e1ga uram kerekessz\u00e9kkel betolt a helyi neurol\u00f3gushoz, aki azonnal beutalt \"s\u00fcrg\u0151ss\u00e9ggel\" egy budapesti k\u00f3rh\u00e1z neurol\u00f3giai oszt\u00e1ly\u00e1ra. Mi d\u00e9lut\u00e1n 3 \u00f3ra t\u00e1jban \u00e9rkezt\u00fcnk \"s\u00fcrg\u0151ss\u00e9ggel\" a k\u00f3rh\u00e1zba, ahol kb. f\u00e9l 11-kor megkezdt\u00e9k a kivizsg\u00e1l\u00e1somat, persze s\u00fcrg\u0151sen. 11 \u00f3r\u00e1ra kider\u00fclt, hogy bent kell maradnom, \u00e9s egy nagyon kedves doktor neki l\u00e1tott a neurol\u00f3giai kivizsg\u00e1l\u00e1somnak. Ami \u00fagy kezd\u0151d\u00f6tt, hogy a f\u00e9rjem kerekessz\u00e9kkel betolt a dok szob\u00e1j\u00e1ba, aki a sz\u00e1m\u00edt\u00f3g\u00e9pe el\u0151tt \u00fclt. Majd elolvasta a n\u00e1lam l\u00e9v\u0151 pap\u00edrokat, \u00e9s k\u00e9rte, hogy \u00e1lljak fel, \u00e9s p\u00f6rd\u00fcljek meg a bal l\u00e1bam k\u00f6r\u00fcl. El\u00e9g h\u00fcly\u00e9n n\u00e9ztem r\u00e1, azt\u00e1n k\u00f6z\u00f6ltem vele, hogy sajnos nem tudok. \u0150szint\u00e9n sajn\u00e1ltam a dolgot, \u0151 is nagyon sajn\u00e1lta, majd pap\u00edrra vetette, hogy nem tudom a r\u00e1m kir\u00f3tt feladatot elv\u00e9gezni. \u00c9n m\u00e9g gyorsan megjegyeztem, hogy ezt a mutatv\u00e1nyt a m\u00e1sik l\u00e1bam k\u00f6r\u00fcl sem tudom elv\u00e9gezni. Nagyon \u00f6r\u00fclt, hogy ezt ledikt\u00e1ltam neki, mert \u00edgy teljes figyelm\u00e9vel a monitorra tudott koncentr\u00e1lni.<\/p>\r\n

A szob\u00e1ban a f\u00e9rjem \u00e9s \u00e9n egym\u00e1s mellett \u00fclt\u00fcnk, nekem h\u00e1ttal (!) az engem \u00a0vizsg\u00e1l\u00f3 orvos, meredten n\u00e9zve a monitort.<\/p>\r\n

Azt\u00e1n, ami ezut\u00e1n k\u00f6vetkezett..., m\u00e9g j\u00f3, hogy vicces kedvemben voltam. N\u00e9h\u00e1ny dolgot m\u00e9g k\u00e9rdezett az \u00e1llapotommal kapcsolatban, majd \"beguglizta\" a t\u00fcneteket, \u00e9s kij\u00f6tt egy betegs\u00e9g. Odas\u00fagtam a f\u00e9rjemnek, hogy ha tudtam volna, hogy ilyen egyszer\u0171, ezt \u00e9n is megcsin\u00e1lhattam volna. A j\u00f3 doktor b\u00e1csi olvasta a t\u00fcneteket, id\u0151nk\u00e9nt h\u00e1tra n\u00e9zett, tal\u00e1n, hogy m\u00e9g ott vagyok e. Pechje volt, ott voltam. N\u00e9zte, hogy remeg e a kezem, h\u00e1t mit mondjak, \u00e9jf\u00e9l t\u00e1jban m\u00e1r remegett. De \u00e9n kitoltam vele,mikor h\u00e1tra pillantott \u00e9n gyorsan le\u00e1ll\u00edtottam a remeg\u00e9st, amikor a g\u00e9p fel\u00e9 fordult, hagytam szeg\u00e9ny kezeimet tov\u00e1bb remegni. Azt\u00e1n \u00fajra h\u00e1tra n\u00e9zett, az \u00e9n kezeim \u00fajra nem remegtek, \u00e9s ezt j\u00e1tszottuk addig, m\u00edg f\u00e9l 1 t\u00e1jban elk\u00fcld\u00f6tt a k\u00f3rterembe.<\/p>\r\n

Ami ezut\u00e1n t\u00f6rt\u00e9nt, arr\u00f3l majd holnap. Annyit el\u00e1rulok, hogy m\u00e9g nem volt v\u00e9ge a napnak.
FOLYT. K\u00d6V.<\/p>","type":"rich"}