1.0MyWay... MyFaith...https://moravcsikandi.cafeblog.huMoravcsik Andreahttps://moravcsikandi.cafeblog.hu/author/aspiskigyo48gmail-com/<p style="text-align: justify">A kivizsgálás befejeződött, a zárójelentéssel a kezemben haza tértem.  Idézet a zárójelentésből: ...a Parkinson kór diagnózissal egyetértünk. A koponya CT vizsgálatát elvégeztük, ennek során Parkinson-syndromára, vasculáris parkinsonismusra (másodlagos Parkinson kór) utaló eltérést nem találtunk.</p> <p style="text-align: justify">Világos, hogy ez nem  egy egyszerű sztori. A kórházról szólva...hálás vagyok a főorvos asszonynak, mert szakmailag és emberileg mindent megtett értem, folyamatosan figyelemmel kíséri  az állapotomat, és nem utolsó sorban megszüntette a fulladásveszélyt. Lecserélte a gyógyszeremet, ettől kezdve nem az étkezések alatt, hanem az étkezések után aludtam el. Micsoda különbség! Ahogy megszoktam a gyógyszert, ez az álomkóros időszakom is megszűnt.</p> <p style="text-align: justify">Búcsúzáskor a nővérek azt mondták, hogy ilyen rendes beteggel rég találkoztak. Kértem őket, ha lehet, ezt adják írásba, vagy mondják el a férjemnek is.</p> <p style="text-align: justify">Volt egy másik gócpont is, és ez mindkét kórházban töltött időszakomra érvényes. A diatetikusokat az őrületbe kergettem, uis én nem eszem húst, tojást, tejterméket (kiv.: sajt és néha gyümölcsjoghurt) és margarint. Megnyugtattam mindkét diatetikust, hogy ne aggódjanak, mindig vannak nálam olajos magvak, aszalt gyümölcsök, meg hát a saját zsírháztartásom is :) , biztos, nem fogok éhen halni. Azon túl pedig minden kórház közelében van pizzéria. A motorosfutárok már a hét második felében megtalálták a kórtermemet. Egy gőzölgő sajtospizzával ajándékoztam meg magam, amikor nagyon kibuktam. Egy szelet friss pizza, egy könyv, és tökmindegy hol vagyok. A férjem szerint tudok élni :) .</p> <p style="text-align: justify">És itt megállnék egy cseppet. Minden sorstársamnak tanácsolom, hogy először mentálisan szedje rendbe magát, és ha ez sikerül, akkor fizikailag is jobban lesz. Egyik húzza magával a másikat. És bármilyen jó emberek is veszik körül, ezt mindenki kizárólag maga tudja elvégezni, kizárólag maga tudja a saját üstökét megragadni, és kirángatni a posványból. Ezt nem egyszerű, de muszáj megtenni.</p> <p style="text-align: justify">Nekem néha egy szelet gőzölgő pizza és egy jó könyv is megteszi. Nem régen írtam a lomtalanításomról, kinek-kinek a saját puttonyában kell először rendet rakni, az kifejezetten segíti a mentális javulást. Elég közhely, de igaz: amikor becsukódik egy ajtó, mindig kinyílik egy másik.  </p> <p style="text-align: justify">Néhány szó a természetgyógyászatról...</p> <p style="text-align: justify">Előljáróban szeretném leszögezni, hogy én hiszek a természetgyógyászatban. Szedek ayurvédikus gyógyszereket, járok talpmasszázsra...stb. Sőt, hiszek az öngyógyításban, a gondolatok gyógyító erejében, a holisztikus szemléletben, az akupunktúrában, és nem utolsó sorban, hiszek a hiteles emberekben.</p> <p style="text-align: justify">Most inkább egy jópofa történetet írnék le, a saját hülyeségem bizonyítékául. Ez akkor tájt történt, mikor még úgy gondoltam, hogy nem olyan nagy ügy ez a betegség. Olvastam egy természetgyógyászati klinikáról, ahol csodálatos gyógyítások történnek, Magyarország majd' összes celebjét ott kezelik. Hát ha nekik jó..."gugli", elérhetőség, bejelentkezés.</p> <p style="text-align: justify">Miközben mentünk be, az épület előtt egy férfi dohányzott. Később kiderült, hogy ő az orvos, aki engem fog megvizsgálni. Ez eléggé lehangolt, mert a dohányzás és a természetgyógyász doktor képe valahogy nem illett össze. Hamar túltettem magam a dolgon. Ne legyenek prekoncepcióim...</p> <p style="text-align: justify">A vizsgálat során azonban csak nőtt az ellenérzésem, az orvos néhány klisén kívül nem mondott semmit. A terápia egy speciális talpmasszázs volt, amivel gyakorlatilag darabokra törték a talpam. Néhányszor elmentem, javulást nem éreztem, annyit viszont igen, hogy egy épp csont nem maradt a talpamban. Kifelé menet csak vánszorogni tudtam. Jó lett volna úgy kézen járni, ahogy Cintula tette "A kincskereső kisködmönben". Ezután nem mentem többé. Biztos sok embernek használt ez a terápia, nekem nem vált be. Valószínűleg nem hittem benne igazán, hisz említettem, hogy amikor megláttam a dohányzó orvost, prekoncepcióim lettek.</p> <p style="text-align: justify">Tanulság: próbálkozz, hogy megtaláld a saját utadat, vagy mielőtt bemész "hagyj fel minden reménnyel"! :)</p> <p style="text-align: justify">FOLYT. KÖV.</p> <p> </p> <p> </p> <p> </p> <p> </p>rich