1.0MyWay... MyFaith...https://moravcsikandi.cafeblog.huMoravcsik Andreahttps://moravcsikandi.cafeblog.hu/author/aspiskigyo48gmail-com/<p style="text-align: justify"><a href="https://moravcsikandi.cafeblog.hu/files/2016/03/kerekesszekes_blog.jpg"><img class="alignnone size-medium wp-image-110" src="https://moravcsikandi.cafeblog.hu/files/2016/03/kerekesszekes_blog-300x122.jpg" alt="kerekesszekes_blog" width="300" height="122" /></a></p> <p style="text-align: justify">Kerekesszékben ülni, és vásárolni nem egyszerű történet. Nem egyszerű sem piacon, sem pedig bevásárlóközpontban. Mostanában minden, magára valamit adó áruházlánc speciális bevásárlókocsit biztosít a kerekesszékes vásárlók számára. Lehet, hogy ez nem is új találmány, csak eddig nem tűnt fel nekem. Nagyon praktikus kis cucc lenne, ha minden boltban rendeltetésszerűen lehetne használni.</p> <p style="text-align: justify">Karácsony táján egy ismert üzletlánc újpesti boltjában vásároltunk. A megszokott módon: Csaszi tolta a kerekesszéket, én a kerekesszékben ülve toltam a nagyon praktikus bevásárlókocsit....Emlékeztek a népmesére: nagyanyó húzta nagyapót, nagyapó húzta a répát..., csak a mi esetünkben mindez fordítva működött. Szóval mentünk a polcok között, és közben jól megpakoltuk a kocsit. A fizetést követően egy biztonsági őr udvariasan tájékoztatott minket, hogy a "dugig tömött"  bevásárlókocsit nem vihetjük ki a parkolóba, legyünk szívesek itt kipakolni. Mi van?! Hogy?!</p> <p style="text-align: justify">A férjem megkérdezte az őrt, hogy van e ötlete a helyzet megoldására? Szegény ember csak a vállát vonogatta, és szabadkozott, hogy higgyük el, erről ő nem tehet. Ekkor kértem, hogy hívja ide azt a vezetőt, akinek az utasítására történik mindez. Az emberünk elvonult, majd hamarosan visszajött, és közölte, hogy nincs itt senki, aki ezt a döntést megváltoztathatná. Javasoltam, hogy esetleg beállunk mi az autónkkal a boltba, és akkor helyben meg tudjuk oldani a problémát. Miután ez sem volt kivitelezhető, szerintük, kialakult a már jól ismert patthelyzet. Én nem mentem sehova, és figyelmeztettem a biztonsági őrt, hogy sokáig bírom, hisz nagy gyakorlatom van benne. Mondanom sem kell, nem én adtam fel. A mi szegény őrünk konzultált több kollégájával, majd arra jutottak, hogy az egyikük kijön velünk a parkolóba, megvárja, míg a férjem átpakol a csomagtartóba, ezt követően visszatolja az üres bevásárlókocsit az épületbe. A dolog pikantériája, hogy a kísérőnk mínusz tíz fokban, rövid ujjú fehér ingben jött, várt és vitt. Szívből sajnáltam szegényt.</p> <p style="text-align: justify">Másnap, miután Mohamed nem megy (jött) a hegyhez, a hegy ment Mohamedhez, azaz email írtam az üzletlánc vezetőjének. Ebben leírtam a történteket, és felhívtam a figyelmét a helyzet abszurditására. Néhány nap múlva a "nagy ember" titkárától kaptam egy semmitmondó választ, hogy lopják a kocsit, meg milyen drága, mekkora veszteség, bla...bla...bla. Erre küldtem egy jó kis választ, amelyben tájékoztattam a titkár urat arról, hogy az én korábbi emailemet, az ő válaszával együtt kiteszem a közösségi oldalakra "örök tanulságul". </p> <p style="text-align: justify">Másnap a titkár úr kis türelmet kért, majd egy hét múlva megköszönte, hogy felhívtam a figyelmüket az anomáliára, és tájékoztatott, a biztonsági szolgálat vezetőjével megbeszélték az ügyet. Ezentúl ezt a speckó bevásárlókocsit is ki lehet tolni a parkolóba.</p> <p style="text-align: justify">FOLYT. KÖV.!</p> <p> </p> <p> </p>rich