<?xml version="1.0" encoding="UTF-8" ?><oembed><version>1.0</version><provider_name>MyWay... MyFaith...</provider_name><provider_url>https://moravcsikandi.cafeblog.hu</provider_url><author_name>Moravcsik Andrea</author_name><author_url>https://moravcsikandi.cafeblog.hu/author/aspiskigyo48gmail-com/</author_url><title>Elmenni szép csendesen</title><html>&lt;p style=&quot;text-align: justify&quot;&gt;&lt;a href=&quot;https://moravcsikandi.cafeblog.hu/files/2016/07/0000003986.jpg&quot;&gt;&lt;img class=&quot;alignnone size-medium wp-image-337&quot; src=&quot;https://moravcsikandi.cafeblog.hu/files/2016/07/0000003986-300x205.jpg&quot; alt=&quot;0000003986&quot; width=&quot;300&quot; height=&quot;205&quot; /&gt;&lt;/a&gt;Az anyósomról írom ezt a bejegyzést. 94 éves és készül az útra. A viszonyunk nem volt felhőtlen, de az mindegy is. Most az a fontos, hogy minden rendben van. Úgy tapasztaljuk, hogy készül.  Megbékélve. Nem akar sehova menni, sem hozzánk, sem idősek otthonába. Otthonról indul. A fiúk feljárnak hozzá, megetetik, bevetetik vele a gyógyszereit. Ebédidőben általában egy gondozónő látja el, de ezen a héten Erzsike szabadságon volt, így Domi fiam ment ebédeltetni. Jó volt látni az én 21 éves fiamat, amint komolyan véve a feladatát, lelkesen biciklizett fel minden nap a mamához az ebéddel. Szeretettel gondoskodott róla. Fordult a kocka. Korábban a mama vigyázott az unokára, most az unoka teszi ugyanezt  Domi nevetve mesélte, hogy a mama mindig a sütit szeretné előbb megenni, de ő nem hagyja. Először beleimádkozza az ebédet, utána veszi elő a sütit. A mama mindezt szeretettel fogadja. Örül a gondoskodásnak. A másik unokája külföldön él a családjával. Mama mindig várja a levelét, sőt ő is, bár már alig olvashatóan, de  ír nekik. Szeretettel gondol rájuk, gyakran nézegeti a képeiket, különösen a tündéri dédunokáét. Mi pedig drukkolunk, hogy még meg tudja várni őket, míg nyár végén hazajönnek. Szeretnénk, ha tőlük is el tudna búcsúzni.&lt;/p&gt;
&lt;p style=&quot;text-align: justify&quot;&gt;Nekem ebben a családi munkamegosztásban inkább logisztikai feladataim vannak, legyen friss ebéd, legyen süti, a hűtőszekrénye ne legyen üres.&lt;/p&gt;
&lt;p style=&quot;text-align: justify&quot;&gt;A fiúk mesélik, hogy a mama gyakran énekel, főleg református énekeket, ha ők is ott vannak, vele éneklik. &lt;/p&gt;
&lt;p style=&quot;text-align: justify&quot;&gt;A mama mindig tiszta, régebben úgy mondták volna, nett asszony volt. Most is az. Szellemileg már nincs mindig toppon, de a személyes higiéniájára még képes figyelni. A gondolkodása egyre beszűkültebb, néha már a saját fiáról sem tudja, hogy kicsoda. Már nem csinál szinte semmit, ereje sincs hozzá. Régebben, mikor eljöttünk tőle, mindig kukucskált az ablakon, és integetett, amíg látta az autónkat. Már nem megy az ablakhoz, nem integet.&lt;/p&gt;
&lt;p style=&quot;text-align: justify&quot;&gt;Sajnos, ahogy egyre bizonytalanabb a járása, egyre többet elesik. Szegény mindig tele van sebekkel, kék foltokkal.&lt;/p&gt;
&lt;p style=&quot;text-align: justify&quot;&gt;Mi csak azért imádkozunk. hogy ne legyenek fájdalmai, és kapjuk meg azt a kegyelmet, hogy a fiúk közül mellette legyen valaki, és el tudja búcsúztatni. Ne egyedül kelljen nekivágnia az útnak.&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;FOLYT. KÖV.! &lt;/p&gt;</html><type>rich</type></oembed>