<?xml version="1.0" encoding="UTF-8" ?><oembed><version>1.0</version><provider_name>MyWay... MyFaith...</provider_name><provider_url>https://moravcsikandi.cafeblog.hu</provider_url><author_name>Moravcsik Andrea</author_name><author_url>https://moravcsikandi.cafeblog.hu/author/aspiskigyo48gmail-com/</author_url><title>Hol van Isten?</title><html>&lt;p style=&quot;text-align: justify&quot;&gt;&lt;a href=&quot;https://moravcsikandi.cafeblog.hu/files/2016/08/letöltés-2.jpg&quot;&gt;&lt;img class=&quot;alignnone size-full wp-image-359&quot; src=&quot;https://moravcsikandi.cafeblog.hu/files/2016/08/letöltés-2.jpg&quot; alt=&quot;letöltés (2)&quot; width=&quot;259&quot; height=&quot;194&quot; /&gt;&lt;/a&gt;Sokszor felmerül bennünk a címben feltett kérdés: hol van Isten? Leginkább akkor tesszük fel, mikor valami  baj ér minket. Ó, én is hányszor kerestem már rá a választ, mikor az utóbbi években sorra kaptam a pofonokat. &lt;/p&gt;
&lt;p style=&quot;text-align: justify&quot;&gt;Nem olyan régen olvastam ezt a történetet. A vallási szinkretizmus klasszikus példája. Mostanában több ismerősömtől hallok hasonlót, mèg ha nem is ilyen végletes módon. Ők azt mondják, hogy a &quot;maguk módján&quot; vallásosak. Minden vallásból összemazsolázzák a számukra kedvezőt, és abban hisznek (?). Vajon miért van ez? Félnek az elkötelezettségtől vagy &quot;biztosra akarnak menni&quot;?  &lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Véleményem szerint az elkötelezettséget, kiállást nem lehet megúszni.&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Dóra néni története.&lt;/p&gt;
&lt;p style=&quot;text-align: justify&quot;&gt;&quot; Zsidó volt, de nem járt templomba. Egyszer azonban húsvétkor mégis csak fölkerekedett, felöltözött szépen, felvette a virágdíszes, tollakkal, mütyürökkel díszített fekete kalapját, fehér csipkeblúzát és fekete cérnakesztyűjét - és elment a Dohány utcai zsinagógába, imádkozni.&lt;/p&gt;
&lt;p style=&quot;text-align: justify&quot;&gt;Nagy tömeg volt, persze, s mivel nem volt előjegyzett helye, nem tudott bejutni.&lt;/p&gt;
&lt;p style=&quot;text-align: justify&quot;&gt;- De elöl vannak még üres székek! - mondta az ajtóban álló férfinak.&lt;/p&gt;
&lt;p style=&quot;text-align: justify&quot;&gt;- Nincsenek.&lt;/p&gt;
&lt;p style=&quot;text-align: justify&quot;&gt;- De látom! Innen látom, uram!&lt;/p&gt;
&lt;p style=&quot;text-align: justify&quot;&gt;- Azok ott mind bérelt helyek, asszonyom. Dóra néni feldühödött, és azt mondta:&lt;/p&gt;
&lt;p style=&quot;text-align: justify&quot;&gt;- Ide hallgasson! Én magukhoz soha többé nem jövök!... Mondja meg a főrabbinak, hogy átmentem a bazilikába!&lt;/p&gt;
&lt;p style=&quot;text-align: justify&quot;&gt;Át is ment. És oda járt, élete végéig. Imádkozta a mi-atyánkot és a hiszekegyet, nyelvére vette a szent ostyát, és rendszeresen gyónt is.&lt;/p&gt;
&lt;p style=&quot;text-align: justify&quot;&gt;Mindent elmondott a papnak, őszintén, csak azt az egyet nem, hogy ő nem római katolikus, hanem zsidó.&lt;/p&gt;
&lt;p style=&quot;text-align: justify&quot;&gt;Nem kérdezték, s ő ezt lényegtelennek tartotta.&lt;/p&gt;
&lt;p style=&quot;text-align: justify&quot;&gt;Arról sem beszélt, hogy hálószobájában egyetlen szent kép  van: egy táncoló, fuvolázó Krisna a vidám gopikkal. Egy fiatalembertől kapta, amikor beállt közéjük táncolni a Rottenbiller utcában, és vidáman rázta velük a csengettyűket. Imádok - mondta - színes hálóingben táncolni!&lt;/p&gt;
&lt;p style=&quot;text-align: justify&quot;&gt;Mert kapott az egyiktől egy ilyen ruhát, és a homlokára piros pöttyöt festettek.&lt;/p&gt;
&lt;p style=&quot;text-align: justify&quot;&gt;„Hare Krisna, Hare Mózes, Hare Krisztus, Hare Dóra!&quot; - énekelte Dóra néni a sáfrányszínű forgatagban, olyan önfeledten, hogy néhányszor vissza kellett tolni a kilazult műfogsorát. Még a cipőit is levetette; harisnyában táncolt az utcán.&lt;/p&gt;
&lt;p style=&quot;text-align: justify&quot;&gt;- Ezt a képet nagyon szeretem, mert olyan vidám rajta ez az édes Krisna! - mutatta büszkén az ágya fölötti színes szentképet.&lt;/p&gt;
&lt;p style=&quot;text-align: justify&quot;&gt;-  Dóra néni - kérdeztem. - Mit szól az Isten, hogy maga ennyiféle helyre jár imádkozni?&lt;/p&gt;
&lt;p style=&quot;text-align: justify&quot;&gt;-  Isten?! - Sokdioptriás szemüvege mögött óriásivá tágult sötétkék szembogara.  - Isten  az nincs  ott!...&lt;/p&gt;
&lt;p style=&quot;text-align: justify&quot;&gt;Az itt van! - és keszeg, csontos mellére mutatott. - Bárhová megyek, én viszem magammal, mindenhová. Örüljenek, ha jövök!&lt;/p&gt;
&lt;p style=&quot;text-align: justify&quot;&gt;Amikor meghalt, bizonyára nevetve nézte a túlvilágról, hogy sem rabbi, sem pap nem temette el őt. Senki nem vállalta, csak Winter Béla elvtárs, cipész, a lakóbizottság kommunista elnöke.&lt;/p&gt;
&lt;p style=&quot;text-align: justify&quot;&gt;Bár párttag sem volt a néni, csak egy bölcs ember.&lt;/p&gt;
&lt;p style=&quot;text-align: justify&quot;&gt;Az sem véletlen, hogy ez a primitív szónok, akinek pocsék beszédtechnikája volt, és arról az űrről akart beszélni, amit Dóra néni gazdag lényének hiánya hagyott bennünk, lakókban, azt mondta:&lt;/p&gt;
&lt;p style=&quot;text-align: justify&quot;&gt;- Az a zűr, amit magad után hagytál, örökké itt marad, közöttünk.&quot;&lt;/p&gt;
&lt;p style=&quot;text-align: justify&quot;&gt;FOLYT. KÖV.!&lt;/p&gt;</html><type>rich</type></oembed>