<?xml version="1.0" encoding="UTF-8" ?><oembed><version>1.0</version><provider_name>MyWay... MyFaith...</provider_name><provider_url>https://moravcsikandi.cafeblog.hu</provider_url><author_name>Moravcsik Andrea</author_name><author_url>https://moravcsikandi.cafeblog.hu/author/aspiskigyo48gmail-com/</author_url><title>A magyar &quot;Hajnalcsillag&quot;, Sass Flóra</title><html>&lt;p style=&quot;text-align: justify&quot;&gt;&lt;a href=&quot;https://moravcsikandi.cafeblog.hu/files/2017/05/0900-1.-Sass-Flóra.jpg&quot;&gt;&lt;img class=&quot;alignnone size-medium wp-image-1169&quot; src=&quot;https://moravcsikandi.cafeblog.hu/files/2017/05/0900-1.-Sass-Flóra-242x300.jpg&quot; alt=&quot;&quot; width=&quot;242&quot; height=&quot;300&quot; /&gt;&lt;/a&gt;&lt;/p&gt;
&lt;p style=&quot;text-align: justify&quot;&gt;1865 egy ködös novemberi délutánján az előkelő londoni társaság élénk érdeklődéssel gyülekezett a Királyi Földrajzi Társaság székházának nagytermében, hogy meghallgassa Sir Samuel White Baker előadását, aki beszámolója során bejelentette, hogy a Fehér-Nílus folyását követve hatalmas tavat fedezett fel a földrész belsejében, és azt a királynő nemrég elhunyt férjéről, Albert-tónak nevezte el. Az igazi taps akkor tört ki, amikor Baker sudár termetű, mézszőke hajfonatokkal ékes asszonyt mutatott be a társaságnak, és meghatottan mondta, hogy sikereit elsősorban feleségének köszönheti! Sivatagon, őserdőben, mocsarakon, szavannákon át ez az asszony tartotta a karavánban a lelket, és a bennszülöttek annyira megszerették, hogy &quot;&lt;strong&gt;Hajnalcsillagnak&quot;&lt;/strong&gt; nevezték el.&lt;/p&gt;
&lt;p style=&quot;text-align: justify&quot;&gt;&lt;strong&gt;&lt;em&gt;Ki is volt ez az asszony?&lt;/em&gt;&lt;/strong&gt;&lt;/p&gt;
&lt;p style=&quot;text-align: justify&quot;&gt;&lt;em&gt;&lt;strong&gt;Sass Flóra&lt;/strong&gt;&lt;/em&gt; születési időpontját egyes feljegyzések 1841., míg mások 1842. augusztus 6-ára teszik. Az eltérő információk abból adódnak, hogy a végrendeletében azt kérte, halálát követően minden iratát égessék el. Szüleit 1849. január 8-án mészárolták le a Nagyenyedet megtámadó román felkelők, majd a harcok végén a kislány örmény nevelőszüleivel, a Finian családdal a vidini menekültek táborába került. A városban óriási káosz alakult ki a menekülő embertömegek miatt, így  Flóra elkeveredett, elvesztette a családját, és rabszolga lett belőle.&lt;/p&gt;
&lt;p style=&quot;text-align: justify&quot;&gt;Tíz évvel később azonban fordulat köszöntött be az akkor már fiatal hölggyé cseperedett lány életében. 1859-ben a londoni születésű mérnök, Samuel Baker barátjával, egy indiai herceggel dunai vadászkirándulásra indult. Mindez négy évvel azt követően történt, hogy Baker elvesztette feleségét sárgalázban, és magára maradt négy gyermekével Ceylon szigetén. A tragédia után visszaköltözött Európába, majd Londonban élő rokonaira bízta gyermekeit. Samuel kemény munkába kezdett: a balkáni vasút építésének a koordinálásában vett részt.&lt;/p&gt;
&lt;p style=&quot;text-align: justify&quot;&gt;A vadászkirándulás során, Vidin közelében Samuelék hajója balesetet szenvedett, ezért kénytelenek voltak a közeli városba betérni. A látogatás során az illegális rabszolgapiacra is eljutottak. Baker fittyet hányva hazája törvényeire – azaz, hogy tiltott számára a rabszolga-kereskedelemben való részvétel – megvásárolta a gyönyörű szőke hölgyet, Sass Flórát, akinek ezzel egy teljesen új korszak kezdődött az életében, immár férje oldalán.&lt;/p&gt;
&lt;p style=&quot;text-align: justify&quot;&gt;Első közös útjuk nem Samuel hazájába, hanem Afrikába vezetett. Baker úgy döntött, hogy feleségével belevág egy akkoriban népszerű tevékenységbe, a Nílus forrásának felfedezésébe. Döntése mellett szólt, hogy mások is – John Hanning Speke és James Augustus Grant – hasonló célból utaztak a térségbe, és találkozni szeretett volna velük. Bakerék 1861-ben indultak útnak, önköltségen, saját expedícióval, Kairóból. A felfedezőút rengeteg szenvedést jelentett a résztvevőknek. Baker ellen az expedíció résztvevői fellázadtak, sőt a kétségbeesett, kimerült emberek meg akarták ölni. Felesége higgadt beavatkozása és fellépése azonban több ízben is megmentette férje életét.&lt;/p&gt;
&lt;p style=&quot;text-align: justify&quot;&gt;1863 februárjában Gondokoróban találkoztak Speke-vel és Granttal, akik informálták a felfedezőcsapatot, hogy megtalálták a feltételezett forrástavat, a Viktória-tavat. Azonban Baker nem adta fel, és folytatta a kutatást, így 1864 tavaszán a küzdelmét siker koronázta: egy óriási tóhoz értek, amelyről Samuel azt gondolta, hogy megtalálta a Nílus forrását. A tó névadójának Viktória királynő elhunyt férjét, Albertet választották, és ez a tó napjainkban is az ő nevét viseli.&lt;/p&gt;
&lt;p style=&quot;text-align: justify&quot;&gt;Az Albert-tó felfedezése után az újonnan átélt sikerélményekkel Londonba tért a házaspár. Hazatérésüket követően Samuelt lovaggá ütötték, Bakeréket ünnepelték az emberek, azonban a királynő Flórát elutasította, a ceremónián nem vehetett részt házasságuk kezdeti törvénytelensége miatt. A Szuezi-csatorna átadásakor, 1869-ben a walesi herceg megbízta Bakert, hogy a Nílus forrásvidékétől délre elterülő afrikai területeket foglalja el Anglia részére.&lt;/p&gt;
&lt;p style=&quot;text-align: justify&quot;&gt;Az izgalmas expedícióra a felesége is vele tartott, aki naplójában számol be az utazások történetéről, a megtapasztalt borzalmakról, az afrikai gyarmatosításról. Külsőleg azt a látszatot akarták kelteni, hogy Baker a nílusi rabszolga-kereskedelem megszüntetéséért dolgozik, azonban amint odébbálltak, az üzlet ismét felélénkült. Számtalan akadály nehezítette a csapat munkáját: forróság, járványok, a nílusi bennszülöttek folyamatos támadásai. Végül a megbízatásuk csak részben járt sikerrel: beindították a kereskedelmet, és Egyiptomhoz hű törzsfőt helyeztek az elfoglalt területek élére. 1874-ben, az embert próbáló kiküldetésből való visszatérést követően a borzalmak kiheverése érdekében a Baker házaspár visszavonult devonshire-i otthonába.&lt;/p&gt;
&lt;p style=&quot;text-align: justify&quot;&gt;Samuel White Baker 71 évesen, 1893-ban szívinfarktusban halt meg. Felesége, Sass Flóra 1916 márciusában hunyt el. A hamvaikat tartalmazó szarkofágot a férfi családjának szűkebb hazájában, Grimleyben, egy Worcester környéki apró falucska templomkertjében állították fel.&lt;/p&gt;
&lt;p style=&quot;text-align: justify&quot;&gt;&lt;strong&gt;&lt;em&gt;&quot;Egyszer talán egy tábla arra is figyelmezteti majd az arra vetődő idegent, hogy férje oldalán, a hatalmas tujafa sátra alatt egy rendkívüli sorsú magyar asszony alussza az örök álmot.&quot;&lt;/em&gt;&lt;/strong&gt;&lt;/p&gt;
&lt;p style=&quot;text-align: justify&quot;&gt;FOLYT. KÖV. !&lt;/p&gt;
&lt;p style=&quot;text-align: justify&quot;&gt;&lt;a href=&quot;http://www.historia.hu/archivum/2001/0107csorba.htm&quot;&gt;http://www.historia.hu/archivum/2001/0107csorba.htm&lt;/a&gt;&lt;/p&gt;
&lt;p style=&quot;text-align: justify&quot;&gt;&lt;a href=&quot;http://fokusz.info/index.php?cid=1409458913&amp;aid=1343405868&quot;&gt;http://fokusz.info/index.php?cid=1409458913&amp;aid=1343405868&lt;/a&gt;&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;&nbsp;&lt;/p&gt;</html><type>rich</type><thumbnail_url>https://moravcsikandi.cafeblog.hu/files/2017/05/0900-1.-Sass-Flóra-150x150.jpg</thumbnail_url><thumbnail_width>150</thumbnail_width><thumbnail_height>150</thumbnail_height></oembed>