Emmeline Pankhurst munkássága elválaszthatatlan a szüfrazsett mozgalomtól (a kor hangulatának megértését segíti A szüfrazsett c. film, amelyből egy kis részlet látható a szöveg alatt). A mozgalom megítélése a mai napig meglehetősen ellentmondásos.
Emmeline Pankhurst 1914-ben így foglalta össze a mozgalom céljait: „Mi azért harcolunk, hogy eljöjjön az idő, amikor egy születendő kislány egyenlő esélyekkel vág neki az életnek, mint fiútestvérei.”
A nők szavazati jogáért folytatott küzdelem, amely az 1860-as években kezdődött, a XX. századforduló környékén Anglia egyik legnagyobb társadalmi feszültségévé vált és éles politikai konfliktust okozott. A radikalizálódás gyújtópontja azt volt, hogy a törvényhozás és a kormányzat az időhúzás taktikájával évről évre elodázta a választójogi reform törvénybe foglalását.
Emmeline nem volt megelégedve a létező nőszervezetek tevékenységével, 1903-ban megalapította a Women’s Social and Political Union-t (WSPU). Egyik legfontosabb céljuk a nők szavazati jogának kiharcolása volt. A korabeli újságokat nemigen érdekelte a nők ügye, nem voltak hajlandók cikket írni vagy olvasói leveleket közzétenni a szüfrazsettek támogatására. A WSPU tagjai úgy döntöttek, hatásos módszerekkel kell felkelteni a közvélemény figyelmét. Amíg ők maguk nem szavazhatnak, nem vehetnek részt a törvényhozásban, addig a törvények sem vonatkoznak rájuk, és ennek megfelelően viselkedtek. Mottójuk: Deeds, not words (nem szavak, tettek). A WSPU megalakulását és harciasságát kezdetben a többi hasonló szervezet is üdvözölte. 1908-tól azonban ez a támogatottságuk már nem volt egyértelmű. A radikális WSPU mintegy 4000 tagot tömörített. Közülük mindössze néhány száz főre tehető azok száma, akik aktívan részt vállaltak a politikai küzdelmekben.
1909-ben a radikalizálódó szüfrazsettek többször megzavarták a kormányzó Liberális Párt gyűléseit és betörték a pártirodák ablakait. A forrongásoknak számos sebesültje volt. Ám az erőszakra épülő taktika kudarcot vallott, ezért az WSPU „fegyverszünetet” hirdetett. Ez nagyjából 1911 novemberéig tartott. Ekkor a szüfrazsettek ismét az erőszak eszközéhez nyúltak. Rendszeresek lettek a gyújtogatások és a bombatámadások is.
A szüfrazsett mozgalom soha nem tűzte ki céljául ellenfelei likvidálását, de aktivistái nemegyszer fenyegetőztek azzal, hogy senki sem érezheti magát biztonságban. 1914 első felében még a királyi pár élete is veszélyben forgott. A mozgalom erőszakos akciókon kívül szervezett békés megmozdulásokat is. Előfordult, hogy hangoskodással zavarták meg a kormánypártok gyűléseit, terjesztették kiadványaikat, röplapokat osztogattak és rendezvényeken agitáltak.
A kormányzat erős nyomást gyakorolt az aktivistákra. Mindennaposak voltak a házkutatások, a levelek ellenőrzése, a kihallgatások. Sokakat vádemelés nélkül tartottak őrizetben. Az eseményeket élénk sajtóvisszhang kísérte. A bebörtönzött szüfrazsettek éhségsztrájkjai 1909-ben kezdődtek. A kormányzat a kényszertáplálás eszközével próbálta visszaszorítani a börtönökön belüli engedetlenséget. A szüfrazsett propaganda ezt a nőket különösen megalázó, kegyetlen, életveszélyes eljárásnak állította be, nem minden alap nélkül. Az éhségsztrájkot felfüggesztőknek enyhítést vagy eltávozást ígértek, de az új rendszer hamar megbukott, mert a börtönből kikerülő szüfrazsettek azonnal elrejtőztek a hatóságok elől, így 1914-től ismét folytatták a fájdalmas eljárásokat, aminek valóban jelentős elrettentő hatása volt. A táplálék bejuttatására korábban betegeknél használt csövek túl vastagok voltak, így azok orron keresztüli brutális alkalmazása közönséges erőszaknak számított. Kitty Marion, aki 232 alkalommal esett át a tortúrán, megőrült – és ez nem volt egyedi eset. Előfordult, hogy egy nő összes testnyílását felhasználták a táplálék szervezetbe juttatására. A felháborodás hatalmas volt, és nemcsak a szüfrazsettek körében.
A századfordulón a szüfrazsettek támogatottsága viszonylag nagy volt. A politikai elit képviselőinek többsége elviekben támogatta céljaikat. A gyakorlati megvalósítás viszont rendszeresen elmaradt. Érdekes módon az első világháború, ami a szüfrazsett mozgalom végét is jelentette, vezetett el végül a kívánt reformokhoz is. Emmeline Pankhurst a világháború kitörésekor körbejárta az országot, s a nőket a háborús erőfeszítésekre és munkára buzdította. A szüfrazsettek felhagytak akcióikkal, a WSPU is feloszlott.
Néhány adat Emmeline Pankhurstról…
1858. július 14-én Manchesterben született Emmeline Goulden, Robert Goulden és Sophia Crane leánya. Apja sikeres üzletember volt, radikális politikai nézetekkel, a rabszolgaság elleni mozgalom támogatója. Anyja szenvedélyes feminista, aki kamasz lányát magával vitte a nőmozgalmi rendezvényekre. Emmeline Manchesterben kezdte meg iskoláit, majd szülei 15 éves korában a párizsi École Normale de Neuilly internátusba küldték, ahol a megszokott női tárgyak mellett természettudományt és közgazdaságtant is tanítottak.
1878-ban tért vissza szülővárosába és találkozott Richard Pankhurst manchesteri ügyvéddel, aki az első angliai szüfrazsett törvényjavaslat és a Married Women’s Property Acts szerzője volt, ez utóbbi tette lehetővé a nőknek, hogy megtartsák keresetüket vagy javaikat, melyeket házasságuk előtt vagy alatt szereztek. A nagy korkülönbség (24 év) ellenére Emmeline szülei beleegyeztek a házasságba, Richard and Emmeline közösen folytatta a munkát, a férj 1898-ban bekövetkezett haláláig.
1907-ben Emmeline Londonba költözött és csatlakozott lányai erőteljes harcához. Már az ötvenes éveiben járt, karizmatikus személyisége, kemény eltökéltsége egyre több hívet szerzett ügyének. Mint már említettem a szüfrazsettek látványos eszközökhöz nyúlnak, polgári engedetlenségük retorziókkal jár, Emmeline-t is többször letartóztatják, a börtönben éhségsztrájkot tart, a durva kényszertáplálás egészségét károsítja.
1914-ben Emmeline és a WSPU vezetői energiájukat háborúban álló országuk segítésére fordították. 1917-ben Emmeline és lánya, Christabel Pankhurst megalapította a Women’s Party-t (Nők Pártja). Céljaik az egyenlő bér, anya- és gyermekvédelem, a házassági törvény megváltoztatása. Ebben az időben eltávolodtak korábbi szocialista meggyőződésüktől és egyúttal a kisebbik lánytól, Sylviától is.
A világháború után Emmeline több éves előadókörutat tartott az Egyesült Államokban és Kanadában. 1925-ben visszatért Angliába és csatlakozott a Konzervativ Párthoz, amely London East End kerületében képviselőnek jelölte. A választás előtt Emmeline meghalt, de még megérte élete egyik nagy céljának megvalósulását – halála előtt néhány héttel törvénybe iktatták a nők szavazati jogát.
1930-ban Londonban szobrot állítottak Emmeline Pankhurst emlékének. 2004-ben a Liberális Párt képviselői összpárti konszenzussal indítványozták a szüfrazsetteket ért törvénytelenségek kimondását a törvényhozás által, és elnézést kértek a jogtalanságokért. Bár a szüfrazsett ámozgalom szélsőséges és erőszakos fellépése mind a mai napig éles viták tárgya, abban a kérdésben egyetértés alakult ki, hogy jelentős szerepük volt a társadalom igazságosabbá alakításában és sok tekintetben megelőzték korukat.
FOLYT. KÖV.!
Forrás:
https://en.wikipedia.org/wiki/Emmeline_Pankhurst
https://nokert.hu/mon-20101011-1202/622/8/emmeline-pankhurst-es-lanyai-nok-szavazati-jogaert
http://www.rubicon.hu/magyar/oldalak/harc_a_noi_jogokert_szufrazsettek/
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: