A 2009-ben bemutatott Julie & Julia című film ismertetett meg Julia Childdal, akit Meryl Streep fergeteges alakítása szerettetett meg igazán velem. Azontúl, hogy baromi jól szórakoztam, a film motivált arra, hogy közelebbi viszonyba kerüljek/kerüljünk a francia konyhával. Ma is szinte minden egyes hagyma felvágásakor eszembe jut és mosolyra fakaszt a film egy-egy jelenete. Akinek a főzés csak kínszenvedéssel járó, letudandó napi feladat, feltétlenül nézze meg e filmet, hiszen Julia Child (Meryl Streep) szellemisége gyógyítóan hat minden – nemcsak – konyhai bajunkra!
Julia 1912-ben Pasadenában (Kalifornia) született. Érdekelte a nyelvészet és a történelem, szívesen sportolt, kitűnően kosarazott. New Yorkban először lakberendezéssel, majd újságírással foglalkozott. A II. világháború idején szolgálatra jelentkezett a tengerészgyalogosokhoz, ám a magassága (188 cm) miatt elutasították. Emiatt lett hírszerző. Ceylonban (ma: Srí Lanka), majd Kínában teljesített szolgálatot. Itt ismerkedett meg Paul Childdal, akivel egymásba szerettek, majd hamarosan össze is házasodtak. A háború befejezése után Pault Franciaországba helyezték, és ezzel új fejezet kezdődött Julia életében. A pár Rouenben költötte el első közös franciaországi vacsoráját: a vajban párolt nyelvhal és osztriga mellé Loire menti fehérbort ittak, és Julia úgy érezte: „szabaddá váltam, és lelkierővel töltődtem fel”. Párizsban nem a diplomatafeleségek tétlen életét élte, hanem beiratkozott a neves Le Cordon Bleu főzőiskolába, amelyet kitűnő eredménnyel végzett el.
1951-ben két francia hölgy, Simone Beck és Louisette Bertholle társaságában már Franciaországban élő amerikaiak számára nyitott főzőiskolát L’Ecole des Trois Gourmandes (’A három gourmand iskolája’) néven, amelyben a cuisine bourgeoise (küizin burzsoáz) hagyományait tartották szem előtt. A fogalmat Julia Childnak köszönhetően ismerte meg a Franciaországon kívül élő lakosság nagy része. Nem egyszerűen a házias francia ételek készítését takarja a kifejezés, annál sokkal többet, életformát, egyfajta viszonyt az étkezés kultúrájának egészéhez. A cuisine bourgeoise alapját az egyszerű vagy egyszerűen elkészíthető, minőségi alapanyagokra épülő házias fogások jelentik. A gazdag húsos egytálételek, főként marhából és bárányból készült raguk a legismertebb fogásai. Ennek a típusú konyhának nem véletlenül akad sok híve a „slow food”-ként ismertté vált mozgalom tagjai között.
A híres, zöldségekkel készült burgundi marharagu, a Boeuf Bourguignon eggyé vált Julia Child nevével.
A Child házaspár közben visszaköltözött az USA-ba, maguk mögött hagyva a „gyönyörű Franciaországot”. A könyvön azonban továbbdolgozott Simca – ahogy Julia barátnőjét, Simone Becket szólította – Franciaországban, Julia pedig a tengerentúlon. Számos próbálkozást követően Juliának sikerült megállapodnia Alfred A. Knopf kiadójával a hatalmas anyagot tartalmazó Mastering the Art of French Cooking (’A francia konyha mesterfokú művészete’) című mű kiadásáról. Bár kevesen hittek benne, a könyv rövidesen valóságos bestseller lett. Olyan hiánypótló, megjelenése idején úttörő munka volt, amely ma is megtalálható az amerikai családok könyvespolcain.
Egy kis bostoni tv-társaság lehetőséget látott abban, hogy a főzés a képernyőn is népszerű legyen. Julia Child 1963. február 11-én forgatta élete első, élő televíziós főzőshow-ját a nézők többségének konyhájához hasonló berendezésekkel felszerelt stúdiókonyhájában. A forgatásra a kezdeti időkben nemcsak az alapanyagokat, de az edények és konyhai eszközök többségét is Julia vitte magával. A sorozat 1964-től 10 éven keresztül tartott. Számos, a műsorban elhangzott mondata vált szállóigévé. Talán az egyik legismertebb, amivel a nézők tömegeit vette le a lábáról, magyarul nagyjából így hangzik: „Ne felejtsék el, egyedül vannak a konyhában, senki sem látja.” Mondta ezt gyakorta, ha épp a tűzhelyen kötött ki a feldobott omlett vagy palacsinta, kézzel rá kellett segíteni egy-egy tálalni szándékozott ételre – és minden olyan esetben, ami igencsak életszerű: ha épp nem úgy sikerül egy fogás, ahogy a háziasszony elképzelte.
Az alapanyagok tekintetében is minden esetben igyekezett a helyi élelmiszerüzletekben, piacokon beszerezhető árukra koncentrálni, a legkevesebb extrával, a legtöbbet kihozni mindenből. 19 szakácskönyv köthető a nevéhez, közülük az utolsó halála után, posztumusz jelent meg 2007-ben. Julia Child 2004. augusztus 13-án hunyt el a Casa Dorinda nevű idősotthonban, két nappal 92. születésnapja előtt.
A fiatal generációkra gyakorolt hatását a 2002-ben Julie Powell (a filmben Amy Adams 🙂 ) által indított blog is mutatja, amelyben a szerző végigfőzte és beszámolt mind az 524 receptről, amely a Mastering the Art of French Cookingban szerepelt. A blogot aztán könyv, majd az említett nagy sikerű film követte.
Mit is lehetne őszintébben kívánni rá emlékezve, mint a szinte védjegyévé vált jellegzetes hangsúllyal elmondott műsorzáró mondatát: Bon appétit!
FOLYT.KÖV.!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: