A napokban láttam egy videót az FB-n, amelyben egy 100 éves orvos osztotta meg velünk a hosszú élet titkát. Noha már sok “hosszú élet titkát” hallottam, az övére is kíváncsi voltam. Az idős orvos a kaliforniai Loma Linda lakója, ahol a vegán étrendet preferálják, ennek megfelelően kiiktatják az étrendjükből az összes állati eredetű táplálékot. Ennek… Tovább »
A kaliforniai Loma Linda, ahol sokáig élnek az emberek
A napokban láttam egy videót az FB-n, amelyben egy 100 éves orvos osztotta meg velünk a hosszú élet titkát. Noha már sok “hosszú élet titkát” hallottam, az övére is kíváncsi voltam. Az idős orvos a kaliforniai Loma Linda lakója, ahol a vegán étrendet preferálják, ennek megfelelően kiiktatják az étrendjükből az összes állati eredetű táplálékot. Ennek… Tovább »
Sors, végzet, szabad akarat, gyanítom, sokunkat foglalkoztató témák ezek. És nem egyszerűek, ezért a bejegyzés értelmezése sem könnyű. Bevallom, nem az volt a célom, hogy könnyű legyen. Akkor mi? Hogy gondolkodjunk, persze, ha van kedvetek. Legyen ez egy olyan teszt, amire nincsenek jó vagy rossz válaszok. Csak válaszok vannak. Valamilyenek, kinek-kinek hite szerintiek. Az egyes vallások,… 
Ha az előző két poszt Robert Capa “nagy” szerelmeiről szólt, még ha a kiválasztásukkor nem ez volt a főszabály, legyen egy bejegyzés a harmadikról is (a számok nem a sorrendet jelölik). Ingrid Bergman 1915. augusztus 29-én született Stockholmban. A mesterséget a Királyi Színművészeti Iskolában tanulta. Ekkor találkozott élete első szerelmével, Petter Lindströmmel, a nála csaknem tíz évvel… 
Amikor Gerda Taro munkásságához gyűjtöttem anyagot, akkor találkoztam először Horna Kati nevével, aki ugyancsak fotózott a spanyol polgárháborúban. Röstelltem, hogy még ismerős sem volt a neve, ezért kutakodni kezdtem utána. Az első infó, amit megtudtam róla, hogy ő volt Robert Capa igazi szerelme, legalábbis Kati lánya szerint. Úgy tűnik, hogy ennek a jóképű magyar fotósnak… 
A spanyol polgárháború első évében legendák keringtek a fronton tevékenykedő csinos, a harctéren is magassarkú cipőben járó karcsú, vörösesszőke nőről, aki fényképezőgépével és ellenállhatatlan mosolyával támogatta a republikánusokat. Korai halála miatt Gerda Taro hírneve hamarosan feledésbe merült – felvételeinek hátoldaláról kiradírozták nevét, és az utókor sokáig csak úgy emlékezhetett rá, mint „a legnagyobb háborús fotográfus”,… 
A gyereknapot Kemál Atatürk vezette be először Törökországban, 1920. április 23-án, majd később a genfi Gyermekjóléti Konferencián 1925-ben. Az ENSZ közgyűlése 1954-ben javasolta, hogy minden országban tartsák meg az egyetemes gyermeknapot (Universal Children’s Day). Az ünnep célja, hogy megemlékezzenek a világ gyermekeinek testvériségéről és egymás közti megértésről, valamint a gyermekek jóléte érdekében kifejtett küzdelemről. Javasolták a kormányoknak, hogy… 
A mai bejegyzésem mindössze egy példázat, ami elé az egyik kedvenc idézetemet tettem. “Tudom, mi a tejben a légy,tudom, ruha teszi az embert,tudom, az új tavasz mi szép,tudom, mely gyümölcs merre termett,tudom, mely fán mily gyanta serked,tudom, hogy minden egy dolog,tudom a munkát, lusta kedvet;csak azt nem tudom, ki vagyok.” (Francois Villon: Apró képek balladája)… 
“Csak két nap van az évben, mikor semmit sem tehetsz. Az egyik a tegnap, a másik a holnap. Tehát csak a ma a megfelelő nap arra, hogy szeress, hogy higgy és elsősorban, hogy élj!” (Dalai Láma)Noha nem vagyok buddhista, ahányszor eddig Magyarországon járt és tanítást adott Őszentsége, mindig úgy szerveztem az életem, hogy részt tudjak… 
Életünk alakulását választásaink határozzák meg. Társat, munkát/hivatást, barátokat, sőt még betegséget és halált is mi választunk magunknak. Ezek a választások azonban valamelyest determináltak, hiszen ösztöneink határozzák meg őket – állította Szondi Lipót (Nyitra, 1893; Svájc, 1986), pszichiáter, a sorsanalízis atyja, az ösztönrendszer-elmélet és a róla elnevezett teszt kidolgozója. Véleménye szerint génjeink mindenbe beleszólnak, az alvó,… 
A tegnapi kávé bejegyzésem után logikusan adta magát a mai téma: a tea. A tea már a 8. századtól kezdve a mindennapi társasági élet része volt Kínában. A vendéglátást mindig egy jó teázás kísérte. Japánban pedig a 15. századra már esztétikummá vált a teázás. A teafogyasztást legtöbben reggelre időzítik, hogy a nap során felélénkítse őket…. 