DEEE! Lehet…
Miközben küzdöttem a túlélésért, hisz még szedtem a random alvást okozó parkinson gyógyszert, aztán jártam a magam által kifejlesztett billegős,pipiskedős, meglehetősen ingatag módon, ami lássuk be, külön-külön is életveszély, egy újabb tünet jelentkezett. Rohamosan romlani kezdett a bal szemem. Annyira, hogy néhány hét alatt eljutottam a teljes vakságig. És ekkor elértem a mélypontot. A fiúk könyörgésére sem voltam hajlandó orvoshoz menni. A legrosszabbat tettem, hihetetlenül sajnáltam, és egy tolókocsiban ülő, nyálcsorgatós, félvak, hülyeként vizionáltam magam.
Hál’Istennek, hamar rájöttem, hogy mégsem kéne annyiban hagynom ezt a vakság dolgot. Eszembe jutott az a hülye mulatós nóta, hogyaszongyahogy ” a nézését, a járását, a csípőjének a ringását…”. Arra gondoltam, hogy a járása, meg a csípőjének a ringása odavan, legalább a nézése megmaradjon 🙂 .
Ezután gyorsan követték egymást az események. Kerekesszék, helyi szemészet, Uzsoki Kórház szemészet, szürkehályog MŰTÉT! Láss csodát, a professzor úr délelőtt félórás műtétet végzett a bal szememen, este pedig már láttam, mint a sas. Másnap, a kontrollon nagy-nagy dicséretet kaptam, állítólag nem szoktak a műtéti napot követően ilyen élesen látni. Kár lett volna megvakulni. Nézése kipipálva, maradt a járása meg a csípőjének a ringása.
A kórházban figyelmeztettek, hogy a prof. nem beszélget műtét alatt, amit én izgalmamban jól elfelejtettem. És hát, a magam módján, a fájni fog e az injekció-tól, a hogy teszi be a lencsét a szemembe kérdésig, a beavatkozás ideje alatt végig beszéltettem az orvost. Lehet, hogy ezért javasolták, hogy inkább menjek haza, holott előzetesen egy éjszaka bent fekvésben állapodtunk meg? Hmm, nem is tudom.
Azon a napon találkoztam egy hölggyel, akinek a férje parkinsonos, és egy specialista sokat segített rajta. Megkaptam az orvos elérhetőségét, és én délután felhívtam.
FOLYT. KÖV.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: