MyWay... MyFaith...

Az általános helyzetemet a legplasztikusabban úgy tudnám érzékeltetni, mintha a nadrágom ülepét jól beragasztózták volna, én pedig leültem a földre. Mikor fel akartam állni, nem sikerült. Először viccesnek találtam a helyzetet, és minden trükköt bevetettem, hogy felkecmeregjek. Miután nem ment, segítséget kértem a körülöttem lévőktől, akik megpróbáltak felrángatni, de az sem jött be. Nehezen, de… Tovább »

Ahogy a címben jeleztem, a kálváriám folytatódott. A  3. neurológust a 4. követte. A harmadik még nem tudott vállalni, ezért tovább kellett  lépnem. Sajnos, az a helyes, halk szavú doktornő, aki a kórházban kezelt, na jó, túlzok, aki a bealvós gyógyszert felírta, nem volt hajlandó fogadni. Na, nem úgy, hogy face to face elhajtott, no… Tovább »

A korábbiakban írtam, hogy javasoltak egy szuper dokit, aki csodákat tesz a parkinsonosokkal. A nevét már ismertem,”kigugliztam” az elérhetőségét, majd bejelentkeztem hozzá egy méregdrága magánklinikára. Mi elindultuk, ahogy szoktunk. Én kerekesszék, papa tol, egészen a rendelőig. Az orvos rém kedves, kikérdez, rám figyelve. Mikor befejeztük a beszélgetést, rátértünk a vizsgálatokra. A doktor úr megkért, hogy… Tovább »

DEEE! Lehet… Miközben küzdöttem a túlélésért, hisz még szedtem a random alvást okozó parkinson gyógyszert, aztán jártam a magam által kifejlesztett billegős,pipiskedős, meglehetősen ingatag módon, ami lássuk be, külön-külön is életveszély, egy újabb tünet jelentkezett. Rohamosan romlani kezdett a bal szemem. Annyira, hogy néhány hét alatt eljutottam a teljes vakságig. És ekkor elértem a mélypontot…. Tovább »

Tudom, hogy nem ezt ígértem, de ha blogírásra adtam a fejem, erről is írnom kell. Család: Sajnos, a szüleimet nem oly rég elvesztettem, számomra a család a fiamat és a férjemet jelenti. Csaszi kicsit jobban áll, mert él az édesanyja, és az első házasságából van egy leánykája, aki már maga is családos, rendes férjjel és… Tovább »

Mielőtt kórházba kerültem, kialakítottam egy speciális járásformát, s így képes voltam lakáson belül, segédeszköz nélkül közlekedni. Ez olyan volt, mint mikor egy kisgyerek járni kezd, olyan lábujjhegyes, pipiskedős. A családtagjaimon kívül mindenki infarktus közeli állapotba került, mikor meglátta. Olyan labilisnak, ingatagnak tűnt. A kórházban szegény ápolónők izgultak értem, minden egyes lépésemet (!) árgus szemekkel figyelték…. Tovább »

A tegnapi szösszenet folytatása: Nagyjából hajnali 1 óra körül a nővér megmutatta a kórteremben az ágyamat, és közölte, hogy osonjak be, pakoljak gyorsan ki, és feküdjek le. A nekem szánt ágy, az ajtótól a harmadik volt. Azon morfondíroztam, hogy kerekesszékkel vajon hogyan tudnék osonni. Abszolválhatatlannak tűnt. És ekkor elszakadt nálam a cérna, és nem vagyok… Tovább »

“Az élet az, ami velünk történik, miközben nekünk más terveink vannak.” John Lennon Azért írok újra blogot, hogy tudassam a barátaimmal, hogy köszi, jól vagyok. Nem valami nagyképű hóbort miatt akarom tudatni bárkivel is, hogy, jól vagyok, kizárólag amiatt, mert eddig vacakul voltam. A barátaim aggódtak, én pedig így üzenek nekik, hogy köszi, jól vagyok…. Tovább »