
Ezért aztán jött a rég bevált módszerem, a “gugli”. Kigugliztam, hogy az igazi parkinson tüneteinek mérséklésére létezik egy műtéti eljárás, mely során felnyitják a koponyát, majd mintegy 7 órán keresztül kurkásznak benne, és eközben beültetnek néhány elektródát. Mindeközben jól elbeszélgetünk, uis. nem altatásban végzik a műtétet. Ez több okból is pozi, uis. szeretem tudni, hogy mi történik velem, továbbá ha véletlenül mellényúlnának, rögtön csorogni kezd a nyálam vagy meghülyülök, szóval ilyesmi. Arra is jó lenne, hogy ha kicsit közelebbről megvizslatnák az agyam, kiderülne a frankó. Mert, mint tudjuk, műszeresen nem vagyok hülye. És tünetem sem sok van, illetve nincsenek klasszikus tüneteim. De ezen nem rugózom, mert már sokszor írtam erről.
Na, hát itt tartok az agyalásban (mer’ még van nekem olyan. Vajon meddig? ) 🙂 A fiúk nem örülnek az ötletemnek, enyhén szólva sem. Inkabb a frászt kapják tőle. Kíváncsi vagyok a dok.nő mit szól hozzá. Lehet, hogy eltilt a guglitól. 🙂
FOLYT. KÖV.!
koszi, persze a doktorno szava a mervado. De jo, h felhiivtad a figyelmem Szegedre. Nagy oleles!
Vagy ha külföldre nem is, de máshová, például Szegedre. Apukám szokta mondani hogy milyen sokat hallani a magyar neurológiai tudomány vívmányairól és azt hiszem Szeged az egyik fellegvára. Nálunk a kisfiunk miatt fülelünk az ilyen típusú hírekre, bár Szegeden még mi sem jártunk.
Szia Andi!
Én nem biztos hogy vállalkoznék egy ilyen műtétre, mert ha nem muszáj akkor én nem vágatnám fel magam. De kíváncsi vagyok mit mond majd a dokinő. Lehet hogy külföldön próbálkoznék dokikkal, hátha tudnak valamit pluszban amit itthon nem.